Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc története

    A magyar forradalom jelentős állomása annak a forradalmi hullámnak, amely Európa nagy részén végigsöpört. Mindegyik ország a polgári átalakulás felé haladt. E forradalmi hullámból kimaradt a polgárilag legfejlettebb Anglia és a másik szélsőség: az elmaradott Oroszország Mindenütt erős belső feszültség munkált a társadalomban. Ezeket az ellentéteket élezte ki 1848-at megelőzően a gazdasági és pénzügyi válság. A kirobbant forradalmak láncreakciót indítottak: ösztönzést adott az egyik ország a másiknak, a forradalmi erők a nemzetközi erőviszonyokat is módosították. Az első forradalom Palermo városában tört ki 1848 januárjában.

    Az 1848-as februári (23-25) párizsi forradalom hatására március 3-án, a pozsonyi országgyűlésen Kossuth felirati javaslatát, amelyben jobbágyfelszabadítást, közteherviselést és független nemzeti kormányt követelt, az alsótábla elfogadta. Az udvar az országgyűlés feloszlatását tervezte. Hogy időt nyerjenek, István nádort (József főherceg fiát) Bécsbe hívták, így nem volt aki összehívja a főrendi táblát. Kossuth a pesti radikálisokhoz fordult, arra bátorította őket, hogy gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre. Március 13-án a bécsi forradalom megbuktatta Metternich rendszerét. Március 14-én Pozsonyban a 12 ponttal egyeztetett javaslatot a főrendek is kénytelen-kelletlen elfogadták. Március 15-én, Pesten vér nélkül győzött a forradalom. A főszerepet az értelmiség, a márciusi ifjúság (Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János) vitte. Jellemzője a radikális politikai felfogás. Széles tömegbázissal nem rendelkezett. Március 15-én tehát egy irányban léptek fel a liberálisok Pozsonyban és a radikálisok Pesten. A “forradalmi csarnokból”, a Pilvax kávéházból kilépve tizenöten voltak. Néhány óra múlva azonban Pest utcáin soha nem látott, húszezres tömeg hömpölygött. A tüzérek égő kanóccal álltak az ágyúk mellett, de senki sem mert tűzparancsot adni. A tömeg kiszabadította Táncsics Mihályt is!

    A 12 pont (Mit kíván a magyar nemzet) volt a szabad sajtó első terméke:

    1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.
    2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
    3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
    4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
    5. Nemzeti őrsereg.
    6. Közös teherviselés.
    7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
    8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
    9. Nemzeti Bank.
    10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, a magyar katonáinkat ne vigyék külföldre,
      a külföldieket vigyék el tőlünk.
    11. A politikai státuszfoglyok szabadon bocsátása.
    12. Unió Erdéllyel.

    Az országgyűlés a liberális nemesség kezében maradt, akik kidolgozták az új törvényeket. Március 17-én az uralkodó kinevezte Batthyány Lajost Magyarország első felelős miniszterelnökének. Az utolsó rendi országgyűlés forradalmi törvényalkotással fejezte be munkáját. A törvényeket a király ápr. 11-én szentesítette. Az áprilisi törvények három csoportba sorolhatók:
    - A társadalmi átrendeződést rögzítő törvények: jobbágyfelszabadítás (azonnali kötelező örökváltság), ősiség eltörlése, közteherviselés megvalósítása, származási különbségek

    megszüntetése a politikai jogok terén.

    - Az új politikai berendezkedést megteremtő törvények: választójogot alacsony vagyoni cenzushoz kötötték, a végrehajtó hatalom a felelős magyar minisztérium lett, megvalósult a sajtószabadság (megszüntették az előzetes cenzúrát), Erdély uniója megvalósult, az új országgyűlés népképviselet alapon való felépítése, az uralkodó bármely rendelete csak miniszteri

    ellenjegyzéssel érvényes.
    - A törvények harmadik csoportja Magyarország önállóságát biztosította a Habsburg birodalmon belül.
    A király távollétében jogköre a nádorra száll. A külügyek továbbra is az uralkodói felségjogok közé tartoztak. Az áprilisi törvényeknek voltak hiányosságai is: nem foglalkozott a nemzetiségekkel, a nemzeti jogok külön biztosításával, továbbá nem rendezte egyértelműen az Ausztriához fűződő viszonyt.

    Batthány Lajos, az Ellenzéki Párt elnöke április elejére megalakította kormányát. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás- és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés- és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár a hadügyi, Esterházy Pál pedig „a király személye körüli” miniszter lett. A kormány programja a rend és a béke volt.

    Az úrbéri viszonyok megszüntetésének hiányosságai is voltak. Ezekre hamarosan az ország nagy részére kiterjedő parasztmozgalmak hívták föl a figyelmet. A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt. A nemzetiségi mozgalmak általában paraszti követelésekkel indultak. De a nemzetiségeknek értelmisége is volt, mely a magyar reformnemzedék árnyékában színre lépett, és követelte az őt hasonlóképpen megillető jogokat. A Batthány-kormány viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van.
    A nemzetiségek papi-polgári rétege szövetségesére lelt a falvak parázsló elégedetlenségében. Kívánságaikat összekötötték a paraszti követelésekkel, s a Habsburg udvar sem fukarkodott az ígéretekkel. Érlelődött a magyar 1848 legtragikusabb konfliktusa: a magyar forradalom harcra kényszerült a vágyaitól sarkallt és a dinasztiával szövetkezett nemzetiségekkel. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a szlovákság, a ruszinok és a magyarországi románság nagy része lojális maradt a forradalomhoz.

    1848. június végén megtartották a népképviseleti választásokat, ahol a polgári átalakulás hívei elsöprő győzelmet arattak. Az új országgyűlésre a honvédelem súlyos gondja szakadt. Még májusban felállították a nemzetőrségnek álcázott első tíz honvédzászlóaljat. Július 11-én Kossuth élete legnagyobb szónoki sikerét aratta. Javaslatára az országgyűlés egyhangúlag megszavazott 200.000 katonát. A Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb felkelőkkel. Horvátországban Jellasics horvát bán készülődése nyilván Magyarország ellen irányult. A sok kortárs számára kiismerhetetlen helyzetet végül az udvar tette egyértelművé, mikor augusztus végén királyi leirat követelte a magyar hadügy- és pénzügyminisztérium beolvasztását bécsi minisztériumokba. Jellasics pedig királyi megerősítést kapott. A kormány megpróbálkozott engedményekkel, tárgyalásokkal, de ezek kudarca után már csak időt akartak nyerni. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Kossuth utasítást adott szabadcsapatok toborzására Ekkor jelent meg a Kossuth-bankó is. Eltörölték a szőlődézsmát,

    hogy csökkentsék a parasztok terheit.

    Az ország minap kivívott önállósága került veszélybe. A liberális nemesség az önvédelmi harcot választotta. A forradalom balra tolódott. A kormány összeomlott, a miniszterek, Szemere, Kossuth, és Mészáros kivételével lemondtak (Széchenyi megőrült). Szeptember közepén létrehozták az Országos Honvédelmi Bizottmányt, Kossuth elnökletével. Október elejétől ez lett az új forradalmi végrehajtó hatalom.

    1848. szeptember 11-én Jellasics, császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát. A magyar csapatok visszahúzódtak, Jellasics Pest felé indult. Móga János altábornagy, főparancsnok, az országgyűlés utasítására szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között megütközött a kétszeres túlerőben lévő ellenséggel, s fényes győzelmet aratott. Jellasics fegyverszünetet kért, melyet arra használt fel, hogy Győrön át elhagyja az országot.

    Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, és Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour hadügyminiszter parancsot adott a támadásra, de ezt a bécsi nép felkelése meghiúsította. A magyar sereg október elején elérte a határt, melynek átlépésétől egyelőre óvakodott a katonai és a politikai vezetés. Végül átlépték a határt, és Schwechatnál csatát vállaltak október 30-án. Az ellenség fölénye azonban nem tett mást lehetővé, mint a nagyobb veszteségek nélküli visszavonulást. A lemondott Móga helyett a vezényletet a tehetséges Görgey Artúr vette át.

    Magyarország ismét túlerejű támadásnak nézett elébe, ezért a Honvédelmi Bizottság legfontosabb feladata az erős, rendezett hadsereg megszervezése volt.

    1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta, Ferenc Józsefet nyilvánítva osztrák császárrá és magyar királlyá. Néhány nap múlva megindult Windischgratz a „rebellis” Magyarország megrendszabályozására. A császári fősereg 44 ezer sorkatonájával mindössze 25 ezer részben kiképzetlen honvéd nézett szembe. A helyzet a mellékhadszíntereken sem volt jobb. A Délvidéken már nyár óta folytak a harcok, de döntés nem született. A Galíciából betört Schlick hadteste elfoglalta Kassát, és Miskolcot fenyegette. Erdély is elveszett. Puchner a császári csapatokat a szászföldön összevonta, majd támadott, s kis híján kijutott az Alföldre.
    Kossuth a Dunántúlon visszavonuló seregvezérektől aktív védekezést kért. Görgey harc nélkül visszavonult, Perczel tábornok Mórnál csatát vállalt, de vesztett. A Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés szilveszter éjszakáján megkezdte a főváros kiürítését, Debrecenbe költöztek. Batthyány és Deák békeküldöttséggel felkereste Windischgratzet. Ő feltétlen megadást követelt, s börtönbe záratta Batthyányt. Föltétlen megadásra azonban az országgyűlés békülékenyei sem voltak hajlandóak.

    A szabadságharc további menete 1849-ben:

    • 1849 márciusára nehéz téli harcokban Bem egész Erdélyből kitakarította az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz csapatokat.
    • Kossuth Dembinski Henriket nevezte ki fővezérré.
    • 1849 március 4-én az olmützi alkotmány megszüntette Magyarország függetlenségét.
    • Görgey seregével négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig kergette a császári sereget. Április 2-án Hatvannál, 4-én Tápióbicskénél, 6-án Isaszegnél arattak jelentős győzelmet. Április 23-án a honvédő huszárok bevonultak Pestre.
    • Bácskát és a Temesközt Perczel Mór és Bem József tisztította meg.
    • Kossuth 1849 április 14-én Debrecenben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország. függetlenségét.
    • Június elején megindult a császári és a cári seregek összehangolt támadása. A császáriakat Haynau, a cáriakat Paszkievics herceg irányította.
    • Kossuth Bemet nevezte ki főparancsnoknak.
    • 1849. augusztus 9-én Temesvárnál csatát vállalt Haynau ellen, de vesztett.
    • 1849. augusztus 13-án Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert Görgey.
    • Haynau október 6-án Aradon kivégeztetett tizenhárom honvédtábornokot, Pesten Batthány Lajost. A megfélemlítést kiegészítették a börtönök és a besorozások az osztrák ezredekbe.

    A magyar szabadságharc elbukott, de a feudális rendszert többé már nem lehetett visszaállítani.