Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei

    A beszéd egyik legfőbb jellemzője, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem egy összefüggő folyamat részeként mondjuk és halljuk. A beszédben a hangképző szervek állandó mozgásban vannak, és már az előző hang formálása közben felkészülnek a következőre. ez módosítja az egymás mellé kerülő hangok fiziológiai tulajdonságait. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak nevezzük. A legfontosabbak a mássalhangzók találkozásakor: hasonulás, összeolvadás, rövidülés; a magánhangzók kapcsolatában pedig: hangrend és illeszkedés.

    A közvetlenül egymás mellé kerülő mássalhangzók hasonulása lehet részleges és teljes. A részleges hasonulás egy megkülönböztető jegy tekintetében változtatja meg az egymás mellé kerülő mássalhangzók egyikét. Leggyakoribb esete a zöngésség szerinti: a második hang zöngésíti vagy zöngétleníti az előtte álló mássalhangzót, hogy ebben a képzésmozzanatban egyneművé váljanak: vasban (e.: vazsban). Sokkal szűkebb körű a képzés helye szerinti részleges hasonulás, ekkor egyetlen hang: az n képzésének helye változik meg, ha utána ajakhangú mássalhangzó következik: színpad (e.: szímpad).

    Teljes hasonulás akkor következik be, ha a két különböző képzésű mássalhangzó teljesen egyneművé válik (pl.: egészség e.: egésség).
    Az összeolvadás két különböző mássalhangzónak egy harmadik hosszú hanggá való átalakulása a két mássalhangzó kölcsönös alkalmazkodása révén (pl: építsz e.: épícc).

    Rövidülés: egy rövid és egy hosszú mássalhangzó kerül közvetlenül egymás mellé, ilyenkor a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben: mondd (e.: mond), szálldos (e.: száldos).(Lásd TK II. XI. számú TÁBLÁZAT)

    A magyar nyelv hangzási sajátságainak egyik legjellemzőbb vonása a hangrend és az illeszkedés. Megkülönböztetünk:

    1. mély hangrendű szavakat
    2. magas hangrendű szavakat
    3. vegyes hangrendű szavakat

    Az illeszkedés ennek az állapotnak fenntartását biztosító nyelvi működés: olyan hangalakú toldalékot fűzünk a szóhoz, amellyel fenntartható az eredeti hangrendűség: fésülködik, gondolkodik.

    • a) Mély toldalékot fűzünk a vegyes hangrendű szavakhoz, ha az utolsó magánhangzó mély: virággal.
    • b) Magas a toldalék, ha az utolsó szótagban ö, ü van: sofőrnek
    • c) ingadozik a nyelvhasználat a mély magánhangzó + e hangot tartalmazó szavakban: Ágnesnak- Ágnesnek, fotelban – fotelben, de mágnesez.

    Az összetett szavak toldalékát az utótag hangalakja szabja meg: várkertből, kertajtóban, gépkocsival.

    Szerző: V.K.