Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A hőmérséklet

    A bioszférára jellemző hőmérsékleti viszonyok a napsugárzástól, valamint a földfelszín és a légkör sajátosságaitól függenek. A légkörön áthaladó sugárzás rövidebb hullámhosszú, energiában gazdagabb összetevői elérik a földfelszínt, amely elnyeli ezeket a sugarakat. Az így felmelegedő felszín részben közvetlen hőátadással, részben hosszúhullámú hőkisugárzással a felette elhelyezkedő levegőréteget felmelegíti.

    A földfelszín hőkisugárzását a levegő vízgőz és széndioxid tartalma elnyeli és visszasugározza, ezzel növeli a légkör alsóbb rétegeinek hőmérsékletét. Ez a jelenség az üvegházhatás. A különböző területek hőmérsékleti viszonyait számos tényező befolyásolja. Függ a földrajzi szélességtől, az egyenlítőtől a sarkok felé haladva a napsugárzás beesési szöge egyre kisebb lesz, a melegítő hatás egyre kevésbé érvényesül és az átlaghőmérséklet egyre alacsonyabb lesz. Befolyásolja a tengerszint feletti magasság is. A hegységekben felfelé haladva az átlaghőmérséklet 100 méterenként 0,5 fokot csökken. Ennek kialakulása elsősorban a levegő széndioxid és vízgőztartalmának csökkenésével, a levegő ritkábbá válásával magyarázható.

    A helyi klíma kialakulását a domborzati viszonyok is jelentősen befolyásolják. Az északi félgömbön a déli fekvésű hegyoldalakon nagyobb a napsugarak beesési szöge, ezért erősebb a felmelegedés, mint az északi oldalakon, ahol a napsugarak beesési szöge kisebb. Az élőlények hőmérsékletigénye és hőtűrő képessége eltérő. A tág hőtűrésűek nagy hőmérsékleti ingadozások elviselésére is képesek (pl. puma). A szűk hőtűrésűek csak kis hőingadozásokat viselnek el. ezek egy része kifejezetten hideg, más része pedig melegkedvelő (pl. hideg: jegesmedve, meleg: bőgőmajom).

    Az állatok hőmérsékleti viszonyokhoz való alkalmazkodása a testhőmérséklet alakulásában is tükröződik. A változó testhőmérsékletű állatok testhőmérséklete az élőhely hőmérsékletétől függ. A hőmérséklet csökkenésével a testhőmérsékletük is csökken és az anyagcsere folyamataik is lelassulnak. A minimumérték elérésével nyugalmi állapot lép fel. Ha a hőmérséklet emelkedik, megszűnik a nyugalmi állapot és az állat ismét aktív lesz (hüllők, kétéltűek). Az állandó testhőmérsékletű állatok testének hőmérséklete független a külső környezet hőmérsékletétől (madarak, emlősök). Az állandó testhőmérsékletű állatok hőtermelése testük tömegétől, hőleadásuk viszont a testük felületétől függ. Hőháztartás szempontjából ezért a hidegebb környezetben a nagyobb testtömeg kedvezőbb. Ez a magyarázata annak, hogy egy rokonsági körön belül a hidegebb területeken élő fajok mindig nagyobb testméretűek, mint a melegebb területükön élő rokonaik (pl. pingvin, medve).