Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei

    A kommunikáció definíciója: a közlésfolyamat (kommunikáció) bármely jelrendszernek (mindenekelőtt a nyelvnek) az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása. Nem azonos az információval, mely csak egyoldalú tájékoztatást jelent.

    A közlésfolyamat jellegzetességei: olykor egy-egy pillantás, mozdulat, fintor, a hanghordozás, a hangszín, a testtartás többet is elárul szándékainkból, gondolatainkból, mint amit szavakkal ki tudunk fejezni. Egyes vizsgálatok szerint az emberi közlésnek mindössze 7%-a verbális (szóbeli), 38%-a vokális (a hang kifejező erejére hagyatkozó) és 55%-a nem verbális. A beszélni már jól tudó gyerekeket is 4-5 éves korig a nem verbális jelzések jobban befolyásolják.

    A kommunikáció nem nyelvi (nonverbális) kifejezőeszközei:

    • Gesztusok (kézmozdulatok)
    • Mimika (arcjáték)
    • Testtartás
    • Helyzet (a beszédpartnerek közti zónatávolságok)

    A nonverbális eszközök jellemzői:

    • vannak ösztönös (pl.: sírás, összerezzenés) és tanult (pl.: jelentkezés, bólintás) jelek
    • a tanultak nem feltétlenül az egész emberi nemre jellemzők (pl.: Bulgáriában az igen-nem fejbólintás éppen fordított, mint nálunk; egyes – hazánkban elfogadott – gesztusok más országokban súlyos, éppenséggel megbocsáthatatlan sértésnek minősülnek), lehetnek kis közösségre vagy egy emberre jellemzők
    • befolyásolja az illem, a szokás, a beszédhelyzet (pl.a vakarózás stb. lehetőségeit, a mosoly alkalmazását bizonyos szituációkban, a jelentkezés szokását stb.)

    Szerepük

    A kommunikációs partnerek verbalitását (szóbeliségét) egészítik ki (pl. az igen szóra a fej balról jobbra ingatása és a száj elfintorítása a hangsúlyozással együtt a bizonytalanság érzetét kelti), erősítik fel (pl. az igen szóra rábólintás) vagy cáfolják meg (pl. az Ez igen! elismerő felkiáltást a száj elhúzása és a bólogatás – a hangsúlyozással együtt –megcáfolja) , esetleg helyettesítik is a szavakat (pl. egy kérdésre való rábólintás)