Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A lemeztektonika

    A lemeztektonika (globális tektonika) (MORGAN, 1967) tudománya a lemezvándorlási folyamatokat tárgyalja. Ez a tudomány egyaránt magyarázatot ad a kontinensvándorlásra, az egyes földtörténeti eseményekre, az őséghajlat változásaira, az élő szervezetek elterjedésére, a hegységképződésre.
    A Wegener elmélet, és a kontinensvándorlás támogatói (pl. Suess, vagy a magyar Lambrecht Kálmán) felismerték, hogy a Gondvana és a Laurázsiai őskontinens paleontológiai és rétegtani problémái csak e módon hidalhatók át.
    Az óceánfenék szétterülése és a kontinensvándorlás adatainak összevetésével Morgan, W. J. et al. a térgeometria törvényeit is figyelembevéve kialakították a lemeztektonika tudományát.

    A litoszféra lemezek egymáshoz viszonyítva és a Föld forgástengelyéhez képest is egyaránt állandó mozgásban van. Ennek következményeként a földtörténeti múltban és a jelenkorban egyaránt-, a tektonizmus és a magmás tevékenység csaknem teljes egészében a lemezhatárok mentén megy végbe. A litoszféra lemezeket a felső köpeny egy része és a bázisos-bazaltos óceáni kéreg alkotják. A kontinensek (és a selfek) a bazaltos összetevőkön kívül a kontinentális kéreg képződményeiből is állnak.
    Ha a litoszféralemezek távolodnak, akkor a keletkező hasadékot a magma állandóan kitölti. Az egymástól távolodó lemezszegélyeket divergens, szaporodó, gyarapodó vagy akkréciós szegélyeknek nevezik. A gyarapodó lemezszegélyek óceánközépi hátságokat hoznak létre. Ilyen gyarapodó lemezszegély a kelet-afrikai árokrendszer, a Vörös-tenger, amelyet már tenger tölt ki, és az Adeni-öböl, amely egy születő óceán, tengelyében hasadékvölggyel.

    Az ilyen lemezszegélyek mentén magas hőáramlási értékek mutatkoznak, ami a köpeny diapirszerű felboltozódását jelenti a konvekciós áramlások hatására. A felboltozódás kezdeti szakaszában a kontinentális lemez alatt alakult ki, ami a szárazulaton a kelet-afrikai árok rendszerhez hasonló riftesedést okozhatott (Gondvana). Ugyanis a felboltozódás kupola részén a tangenciális húzófeszültségek árkosodást okoznak. (A Pangea szétdarabolódása is bizonyára így folyt le mezozoikumban.) A szétdarabolódó kontinens részek a lemezszegélyek gyarapodása miatt fokozatosan távolodtak egymástól, a széthasadt árok helyén a bazaltos óceáni kéreg keletkezett. A szárazföldi, majd tengeri árok tehát egy születő óceán bölcsője. Később az árokból óceánközépi hátság, és annak hasadékrendszere lesz. A hasadékokból kiömlő bázisos köpenyanyagból óceáni kéreg alakul ki.
    Az óceáni kéreggel fedett lemezek földtani értelemben rövid élettartamúak. Mozgásirányában ugyanis más lemezekkel ütköznek össze. Ha az óceáni kérgű litoszféra lemez kontinentális lemezzel ütközik, a sűrűbb óceáni kéreg átlag 45°-os dőlésű sík mentén a kontinentális litoszféra lemez alá nyomul és 300-700 km-es mélységig, a köpenybe hatol.
    Az alábukást szubdukciónak nevezik. A szubdukció síkja szeizmológiailag jól követhető, Benioff sík. Az ütköző lemezek mentén konszumációs, felemésztődő lemezszegély alakul ki.
    A litoszféralemezek ilyen ütközését szigetívek, és azokkal azonos irányú mélytengeri árkok megnyúlt pásztája jelzi. A szubdukció során ugyanis az óceáni kérgen levő kis sűrűségű üledék kőzettéválása során nem süllyed a mélybe, hanem a kontinentális lemezt, gyarapítja. A kontinens növekedés mértéke jelentős, kb. 1 mm/év.
    Egyidejűleg az újraolvadt óceáni kéreg egy részéből az alacsonyabb olvadási pontja miatt intermedier és savanyú magmás kőzetek, andezitvulkánok és gránitplutonok alakulnak ki, melyek szintén a savanyú kontinentális kérget gyarapítják.

    Az összetartó lemezszegélyeken képződik és növekszik a kontinentális kéreg, itt megy végbe a (kompressziós) tektogenezis, és itt képződtek a geoszinklinálisok is. Az ősi tektogén pászták megléte az egykori konvergens lemezszegélyeket jelöli.
    Ha két kis sűrűségű kontinentális lemez ütközik, akkor nem alakul ki tartós szubdukció. Mindennek a kontinentális litoszféralemez alacsony, 2,8 g/ sűrűsége az oka. A köpeny sűrűsége 3,3 g/ , ennek a felhajtó ereje, lefelé nyomulást nem enged meg. Kontinentális lemezek ütközése az óceán pusztulásával, bezáródásával jár. Az ütközést csak a kolliziós szegély nyomán visszamaradt sutura jelzi.

    Elpusztult, eltűnt ősi óceán a Tethys, amely Gondvanát és Laurázsiát egészen a jura végéig szétválasztotta. A kréta időszaktól előbb fokozódó szubdukció, majd az Afro-Arábia (együtt számos kisebb lemezzel pl. Ibér) és India kontinentális lemezeinek összeütközése Eurázsiával a Tethyst bezárta. A Tethys bezáródásának nyoma az Eurázsiai hegységrendszer.
    Az óceánok földtani értelemben tehát igen rövid életűek, míg a kontinensek egyre gyarapodnak.
    A konvergens lemezszegélyek mellett kialakuló a tektogenezis, magmatizmus miatt nagymérvű kéregvastagodás ma lánchegységek születésével jár.
    Egyes litoszféralemezek, hatalmas vízszintes irányú vetődések mentén egymással párhuzamosan mozognak.
    Ennek közismert és sokat emlegett példája a Szent András törésvonal Kaliforniában. Az egymás mellett elmozduló lemezszegélyek felismerését az orbitális fényképezés tette csak lehetővé, mivel kőzetképződés, jelentős deformáció nem kíséri azokat.
    A lemezek gömbfelületen rotációs mozgással mozognak, a rotáció a gömb középpontján áthaladó rotációs tengely felszíni metszéspontja körül megy végbe. A mozgás sebessége arányos a szögsebességgel, és lemezszegély rotációs tengelytől való szögtávolságával. Ennek megfelelően az ilyen lemezhatárok mentén a közeledés-távolodás sebessége különböző: magas rotációs szélességeken csekély, az alacsony rotációs szélességeken tetemesebb. Ugyanígy változik a szubdukció és a tektogenezis erőssége a tektogén pászták hosszában.

    Szerző: Bánfalvi A.