Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A lexéma jelentése

    A jelentés

    A lexéma”képszerű”, fogalmi jelentéssel rendelkező nyelvi elem. A szóalakok jelentése általában különféle jelentéselemekből, ún. “szémákból” tevődik össze, amelyeknek egy része a tőmorfémában rejlő fogalmi jelentés és a toldalékmorfémákban vagy álszókban rejlő viszonyjelentés, más részük viszont túlmutat a szavak határán: vagy a szövegkörnyezetből, vagy a beszédhelyzetből tapad a szavakhoz. Minden jelnek (így a lexémának is) van egy ún. denotatív (elsődleges) jelentése, amely viszonylag független a szövegkörnyezettől, a nyelv szférájába tartozó lexikális jelentés.
    Ha kimondjuk az asztal szót, szövegkörnyezettől és beszédhelyzettől függetlenül van egy elképzelésünk az életünk során szerzett tapasztalatok alapján az összes asztalról, azok közös tulajdonságairól. A magyar nyelvértelmező kéziszótára szerint: lábon nyugvó, vízszintes lapból álló bútordarab. Ezt az általánosan ismert, gyakran alkalmazott és a szövegektől, beszédhelyzettől függetlenül felidézett jelentést nevezzük a lexéma elsődleges, denotatív jelentésének.

    Konnotatív és pragmatikus jelentés

    Az elsődleges jelentésből a nyelvhasználat során állandósuló másodlagos, harmadlagos stb. mellékjelentések és a szótárakban nem szereplő alkalmi jelentések alakulnak ki. A lexéma jelentése bővülhet ún. konnotatív jelentéssel többnyire a szövegkörnyezet hatására, ezért ezt a jelentést kontextuális jelentésnek is nevezzük.
    “A szalonna halkan sír a tűzön, mintha szúnyog volna.”

    Nyirő József Íme az emberek! című regényében például: a “sír” igének a szótárban szereplő egyik jelentése sem azonos a konkrét mondatban felidézett tartalommal, a szövegkörnyezet (a szúnyog hangjához való hasonlítás, a szalonnasütésre való utalás) bővíti a denotatív jelentést. Ugyancsak a szövegkörnyezetből válik világossá a sapkahab jelentése: (szánkózás után)
    “olyanok voltunk már, mint egy-egy pohár fagylalt, fejünkön a sapkahabbal.” Karácsony Benő

    Nem szerepelhet a szótárban a beszédhelyzetből, illetőleg az előismereteinkből aktuálisan feltörő alkalmi, ún. pragmatikus jelentés sem. Hétköznapi beszédünkben nem ritka a meglepő jelentésváltás. A “milyen tejföl van” szerkezet mást jelent ködös időben, és megint mást, ha főzéshez készülődik a háziasszony. Költőink, íróink tudatosan használják a stílus élénkítésére az efféle újításokat.

    Szerző: Mariann