Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A nyelvi jel és jelrendszer

    A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer. Minden nyelv univerzális, struktúrája azonos:
    nyelv = jelkészlet + szabályok /nyelvtan, grammatika/ + hagyomány

    A jel olyan (látható, hallható, tapintható ) érzékelhető fizikai jelenség, amelynek a jelet használó csoport által elfogadott jelentése van. (ez több, mint, ami közvetlenül észlelhető)
    összetevői: alak, jelölő (érzékszervekkel felfogható)
    jelentés /amire utal, amit szimbolizál az alak, a jelölő/
    pl. közlekedési táblák, állami jelképek,

    A nyelvi jel hangalak és jelentés együttese, és a valóság egyes elemeit (jeltárgy)tükrözi.
    A hangalak az a hangsor /betűsor, amit hallunk és látunk. A jelentés az fogalom, amire a hangalak hallásakor vagy látásakor gondolunk, a jelentés a nyelvi jel tartalma, használati értéke (többnyire meghatározza, hogy a szó milyen körülmények között használható fel).

    A nyelvi jel jellemzői:
    Jel = jelölő (hangalak) + jelölt (tartalom)
    értelem, jelentés
    kölcsönösen felidézik egymást, bár kapcsolatuk konvención alapul

    • érzékszervekkel felfogható
    • önmagánál többet jelent, szimbolikusan utal valamire
    • a nyelvhasználat, a beszéd során jön létre
    • a nyelv a valóságot az elvonatkoztató gondolkodás segítségével tükrözi – a tulajdonnevek kivételével minden nyelvi elem a dolgok egy osztályát jelöli
    • társadalmilag hagyományozott, független az egyéntől, a kollektív tudatban létezik
    • az emberi nyelvek alapvetően hasonló felépítésűek – vannak szófajok
    • jelrendszerbe illeszkedik = jelek + használati szabályok
    • arra használjuk, hogy embertársainkkal kapcsolatot teremtsünk

    Az általános értelemben vett jeltudomány a szemiotika (gör. széma = jel)
    Megteremtője Peirce /1839-1914/ amerikai szemiotikus.
    A jelentéstan (szemantika) foglalkozik a nyelvi jelek jelentésével, tartalmi oldalával.

    A nyelvi rendszer elemei, szintjei:

    • fonéma vagy beszédhang
      önálló jelentése nincs, csak jelentés-megkülönböztető szerepe (pl. bab –báb)
    • szóelemek (morfémák)(tő és toldalékmorfémák) – jelek – van önálló
      hangalakjuk, jelentésük (a toldalékm. – viszonyjel.)
    • szavak– szóelemekből állnak, (kexémák= szótári szavak))
    • fogalmi jelentésű, viszonyjelentésű (kötőszók)
    • többségük mondatrészként építi a mondatot (kiv. Igen,Hopp) a jelentése kiegészül
    • szószerkezetek (szintagmák)
    • mondatok

    A jelentés fajtái

    1. valóságra vonatkozás = denotatív jelentés – pl. domb
    2. beszédbeli szerepe = szintaktikai (mondattan) jelentés
    3. hangalak és jelentés viszonya alapján – lexikológiai jelentés (véletlenszerű,motivált)– pl. pl. domb – egyjelentésű, homonímia
    4. beszédben – pragmatikai (= használati) jelentése ( a szöveg jelentése, a jelentés nyelven kívüli tényezői) – domb – közömbös
    5. konnotatív jelentés – szépirodalmi szövegekben asszociációs jelentéstöbblet

    Pl.
    „Harmadnap olyankor, egy fölleges estén,
    Domb emelkedett már Toldi Miklós testén” – denotatív jelentés