Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A nyelvújítás

    Nyelvújítás: elsősorban avatott nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tudatos beavatkozása az adott nyelv életébe, az aktuális mondanivaló kifejezhetősége és jobb, hajlékonyabb megformálhatósága érdekében. A magyar nyelvújítás kb. 100 évig Bessenyei fellépésétől (1770) a Magyar Nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott. Az újítások célja a magyar szókincs bővítése, az idegen szavak magyarral történő helyettesítése, a stílusújítás volt.

    Először 1790-ben terjesztették elő a magyar nyelv államnyelvvé tételét, de csak az 1844-es törvény által vált azzá. A nyelvfejlesztés ügyét sürgették Bessenyei Györgyön kívül szépírók (Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc) és szakírók (Révai Miklós, Fazekas Mihály) is.

    Az új szavak gyártása sok tekintetben az idegen szavak magyarosításáért folyt. Az újítás képviselői a neológusok voltak. Megjelentek a „szertelen szófaragók” elleni bírálatok is. Ezt a vonalat az ortológusok képviselték és közreadták a Debreceni Grammatikát (1795).

    Eközben már Kazinczy Ferenc vált a neológusok vezérévé és Széphalmot megtette a nyelvújítás központjának. Kazinczy megírta a Tövisek és virágok c. epigramma-gyűjteményét, amely az ortológia ellen szólt. Erre kapta válaszul a Mondolat c. gúnyiratot 1813-ban, amelyre Szemere Pál és Kölcsey Ferenc reagált a Felelet a Mondolatra c. műben. 1819-ben Kazinczy közzéteszi a nyelvújítási harcot lezáró írását, az Ortológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél címmel.

    A nyelvújítás során a magyar szókészletet az alábbi eljárásokkal bővítették:

    • nyelvjárási szavakat tettek köznyelvivé, pl.: betyár, burgonya
    • régi szavakat elevenítettek fel, pl.: aggastyán, fegyelem
    • idegen szavakat alakítottak át, pl.: Leipzig = Lipcse

    Új szavakat alkottak:

    • szóképzéssel: ige-, és névszóképzőkkel, pl.: történelem, tengerész
    • szóelvonással: pl.: kapálból kapa, vizsgűlból vizsga
    • szócsonkítással: pl.: címerből cím, gyártból gyár
    • szóösszetétellel: pl.: folyóirat, szemüveg
    • szócsonkításos összetétellel: pl.: híg+anyag=higany

    A normatív irodalmi nyelv megszilárdulásában fontos szerepe volt A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályainak (1832), A magyar nyelv rendszerének (1846) és a Magyar Nyelvőr (1872) folyóiratnak.