Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A nyelvújítás

    A XVIII. század végére az elmaradott gazdasági-társadalmi viszonyok, az elnémetesítő törekvések közepette felsejlett a nemzeti önébredés kibontakozásának lehetősége Magyarországon. A francia felvilágosodás eszméi – elsősorban Bécsen keresztül (magyar testőrírók szolgálata a császári udvarban) – elterjednek hazánkban, s egyre erősebb lesz az igény: a tudományoknak és az irodalomnak anyanyelven kell megszólalniuk. A legkiválóbb írók és költők felismerték, hogy a nemzeti függetlenség és a társadalmi fejlődés ügye nem léphet előre fejlett nemzeti nyelv nélkül. Bessenyei fellépése a magyar művelődéspolitika fejlesztése érdekében (Magyarság című nyelvművelő programjával – 1778 ((röpirat))) mozgalommá erősödik.

    A nyelvújítás elsősorban az avatott nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tudatos beavatkozása az adott nyelv életébe. Az újítások célja a magyar szókincs bővítése, az idegen szavak magyarral való helyettesítése és a stílusújítás volt. Efféle nyelvújítás Nyugat-Európában már korábban lezajlott, s ezekre a felvilágosodás nyelvművelői mintaként is tekintettek (Kazinczy például a német mintát követte).

    Bár nyelvújításon a magyar művelődés történetében általában azt a néhány évtizedre (1790-1820) kibontakozó mozgalmat értik, a nyelvújítás valójában mintegy száz esztendeig, Bessenyei fellépésétől (az 1770-es évektől) egészen a Magyar Nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott.Központi kérdéssé a magyar nyelv jogainak helyreállítása, államnyelvvé tétele lett. Először az 1790-91-es országgyűlésen terjesztették elő nyelvi követeléseiket a magyar rendek, de a magyart államnyelvvé majd csak az 1844. évi országgyűlés tette.  Az újítás képviselői az ún. neológusok voltak, alapelvük, hogy tudatosan kell beavatkozni a nyelv életébe. A régi állapotok féltői az ún. ortológusok voltak, akik – hogy a magyar nyelv „rontását” megakadályozzák közreadták a Debreceni Grammatikát (1795), amely alapelveiben azt tükrözi, hogy a magyar nyelv fejlődésének alapja állapotának változatlanul hagyása. Ekkorra már Kazinczy Ferenc került a nyelvújítási mozgalom középpontjába. Kazinczyt politikai múltja , írói és szervező, irányító munkássága a neológusok vezérévé avatta.

    Az ortológia ellen a Tövisek és virágok című epigramma-gyűjteményének közreadásával (1811) lendült támadásba, s több más művében is csapásokat mért a nyelvújítást ellenzők táborára. Az ortológusok válasza a Mondolat című gúnyirat volt (1813), amelyben nevetségessé tették a nyelvújítók túlzásait, megcélozva vezérüket, Kazinczy Ferencet is. A gúnyirat elejére Kazinczy megkoszorúzott torzképét tették, amint szamárháton lovagol a Parnasszus felé, őt magát nevének anagrammájából Zafyr Czenczi-nek nevezve. Magában a gúnyiratban számos sikertelenül megújított szót gyűjtöttek össze, s durván gúnyolták a neológus vezért. Kazinczy társai közül Szemere Pál és Kölcsey Ferenc adta közre a neológusok válaszát Felelet a Mondolatra címmel (1815). E mű stílusparódia a parlagias, terjengős előadásmód és a Debreceni Grammatika ellen.
    A vita ezzel nem zárult le a két tábor között. Röpiratok, magánlevelezések, egyéb kiadványok fejezték ki nemtetszésüket egyik vagy másik felfogás ellen. Az írók közül azonban Csokonai, Bajza, Révai stb. a megújított nyelven írnak, s az ortológusok minden ágálása ellenére diadalra viszik a nyelvújítás ügyét.

    Maga Kazinczy belátja, hogy a nyelvújítás szándékával a nyelvhez nyúlni csupán tudós mérséklettel lehet, elismeri a túlzások helytelenségét, bevallja tévedéseit. Közzéteszi a nyelvújítási harcot lezáró írását, Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél címmel (1819), amelyben kimondja „Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind”. A nyelvújítási szavak gyorsan gyökeret vertek a magyar nyelvben. Mindmáig mintegy 10.000 szó van használatban belőlük. Táji irodalmi nyelvváltozat: a nyugati és az északkeleti változat harca, a nyugati (vagy dunai) nyelvváltozat kiszorulva átadta helyét az északkeletinek.

    Révai Miklós és Verseghy Ferenc között jottista-ypszilonista háború. Kiejtés szerinti írásmód – Verseghy („lánya, haggya, kertye”), Révai – szóelemző („látja, hagyja, kertje”). Révay nyer.

    A normatív irodalmi nyelv megszilárdulásában fontos szerepe volt a Tudós Társaság helyesírási szabályzatának (A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai – 1832), majd pedig A magyar nyelv rendszerének (1846). Az 1872-ben meginduló Magyar Nyelvőr című folyóirat pedig – mint címe is mutatja – kiegyensúlyozó szereppel őrködik a magyar nyelv hagyományainak és újszerű jelenségeinek rendszere fölött.

    Szerző: Szylu