Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A Rákosi-korszak

    Rákosi Mátyás:

    Eredeti neve Rosenfeld Mátyás (Ada, 1892. március 9. – Gorkij, SzU, 1971. február 5.) a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának első- és főtitkára, államminiszter és miniszterelnök.

    Fiatalként a szociáldemokrata párt tagja lett. Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol 1915-ben hadifogságba esett. Innen megszökött, és Szentpétervárra ment. Hazatérése után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa volt.

    1920 és 1924 között a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet európai kommunista mozgalomban. 1924-ben visszatért, rá egy évre letartóztatták, és lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték, majd egy újabb perben életfogytiglant kapott. 1940-ben, amikor a Szovjetunió visszaadta az Orosz Birodalom által 1849-ben zsákmányolt magyar hadilobogókat, a kétoldalú egyezmény egyik feltételeként Rákosi Moszkvába távozhatott.

    A Szovjetunióban a munkásmozgalom hőseként fogadták. Bár eleinte megdöbbentették a sztálini politika által radikálisan megváltozott viszonyok, később mindenben követte Sztálint és az SZKP-t. Az emigráns Magyar Kommunista Párt vezetője volt. Ekkor ismerte meg leendő feleségét.

    1945. január 30-án érkezett haza a Szovjetunióból, és hamar nagy befolyásra tett szert a politikai életben. A politika volt a „hobbija”, amely élete minden percét kitöltötte. A Magyar Kommunista Párt, majd 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára lett. 1945-től miniszterelnök-helyettes államminiszter. Az 1945-ös parlamenti választás után a szovjet csapatok és a kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség segítségével megkezdte az úgynevezett szalámitaktika érvényesítését, fokozatosan felszámolva a kisgazdákat és a többi demokratikus pártot.

    A Rákosi korszak:

    Rákosi korszak az 1949 és 1956 között időszak közkeletű neve. Névadója Rákosi Mátyás kommunista politikus volt, aki 1948 és 1956 között az MDP főtitkári, majd első titkári, valamint 1949–1952-ben a Minisztertanács elnökhelyettesi, ill. 1952-1953-ban annak elnöki posztját töltötte be. Legfontosabb ismertetőjegyei az egypártrendszer, a kommunista párt (MDP) csúcsvezetésének alárendelt államélet, a társadalom kommunista indoktrinációja, és a lakosságot permanens rettegésben tartó terrorrendszer voltak. 1950 és 1953 között az ügyészségek több mint egymillió büntetőeljárást kezdeményeztek, és 390 ezer elmarasztaló ítéletet hoztak. A koholt vádakon alapuló ún. koncepciós perekben több tucat »osztályidegent« és munkásmozgalmi vezetőt – köztük Rajk Lászlót – ítéltek halálra. Gazdasági szempontból gyors és észszerűtlen iparfejlesztés, valamint a lakosság fogyasztásának drasztikus vissza-fogása jellemezte a korszakot. Ezekben az években teljesedett ki a kötelező tervutasításokra épülő centralizált tervezési és irányítási rendszer, amelynek lényege a piaci mechanizmusok kiküszöbölése és a különböző ver­senymozgalmakban kifejeződő mennyiségi elv túlhajszolása volt. Megkezdődött a mezőgazdaság kollektivizálása is, amely azonban a parasztság ellenállása miatt csak részleges eredményekkel járt. A diktatórikus viszonyok és az életkörülmények romlása miatti növekvő elégedetlenkedés szolgáltatta az okot az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanásához.

    A diktatúra módszerei

    1947 után Rákosin egyre inkább úrrá lett a megalománia, lassanként a hatalom rabjává vált. A Rákosi-kultusz fokozatosan kiépülve az 1950-es évek elejére érte el tetőpontját, ekkor kezdték a „népek bölcs vezére”, valamint a „Sztálin legjobb magyar tanítványa” jelzőkkel illetni. 1952-53-ban a Minisztertanács elnöke (azaz miniszterelnök) volt.

    A nevével jelképezett korszakban az emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. Sokakat ért megtorlás: a koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. 1950-53 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embert érintett.

    Sztálin halála után, 1953-tól pozíciója gyengült és az új szovjet vezetés Rákosit leváltotta a kormány éléről, bár pártfőtitkári posztját megtarthatta. A kormány élére Nagy Imre került, aki 1953 júliusában új kormányprogramot hirdetett.

    Szerző: Forndron Éva