Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Válság a Római köztársaságban

    Róma, miután megszerzi az uralmat Itália felett, összetűzésbe kerül a Földközi-tenger nagyhatalmával, Karthágóval. A két hatalom közötti érdekellentétek vezettek a pun háborúkhoz (első pun háború: Kr.e. 264-241; második pun háború: Kr.e. 218-201; harmadik pun háború: Kr.e. 149-146). Kr.e. 133-ra befejeződtek a háborúk a hellenisztikus államokkal szemben, így Róma az egész Földközi-tenger ura lett, városállamból birodalommá vált.

    A győzelmek gazdasági, társadalmi, politikai, katonai és erkölcsi válságot is eredményeztek, melyeket az államrend nem volt képes megoldani, és ez a Birodalom bukásához vezetett.

    Gazdasági – kereskedelmi

    A gazdasági élet alapja a mezőgazdaság volt, a lakosság nagy része földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Itáliában a hódítások előtt a kisbirtok volt a jellemző, ahol a tulajdonos és családtagjai művelték a földet, és csak saját szükségletük kielégítésére termeltek.

    A második pun háború, mely jórészt Itália területén zajlott, egyrészt tönkretette ezeket a földeket, másrészt a katonai szolgálat is lehetetlenné tette a termelést.

    A kisbirtokok helyét a közép- és nagybirtokok vették át, melyek nagyrészt a rabszolga-munkaerőre voltak alapozva. A gazdaságok rátértek a jövedelmezőbb termékek előállítására: gabona helyett, melyet most már a provinciákból hoztak be, zöldség- és gyümölcsféléket termesztettek.

    Karthágó volt a Földközi-tenger kereskedelmének központja, de miután Róma elpusztította a harmadik pun háborúban, tönkretette azt. Az így kialakuló kereskedelmi válság elhúzódott, csak hosszú idő múltán alakult ki új központ (Délosz), amikor a kereskedelem kedvező feltételei ismét megteremtődnek.

    Társadalmi

    A parasztok katonai szolgálata is ellehetetlenítette a gazdálkodást. A kisüzem-tulajdonosok nagyobb városokba költöztek a jobb megélhetés reményében. A lecsúszott tömegek egyrészt a közbiztonság romlását okozták, másrészt az állam politikai célra használta fel őket („panem et circenses” à „kenyeret és cirkuszt”; az állam gondoskodik a nép élelmezéséről és szórakoztatásáról).

    A nagybirtokosok felvásárolták a tönkrement kisbirtokokat, és magántulajdonú nagybirtokokat, latifundiumokat hoztak létre, ami tovább növelte a vagyoni és társadalmi különbségeket.

    A meghódított területek lakossága beépült a római társadalomba, ami újabb jogi, gazdasági, vallási és nyelvi problémákat hozott magával. A Rómának behódolt itáliai szövetségesek pl. fizettek adót, de nem kaptak földet; elégedetlenségük pedig háborúhoz vezetett (Kr.e. 90-88).

    Politikai

    Nőtt a feszültség a nobilitas (patríciusok és vagyonos plebejusok házasságából született réteg) egyes csoportjai között a feszültség: a nobilitas a hódító háborúk során nagy vagyonra tett szert, és közülük kerültek ki a hadvezérek, provinciák helytartói stb. Egyre inkább elkülönült a magukat optimatáknak nevező csoport, mely mögött a senatus állt, így alakult társadalmi csoporttá a senatori rend (tagjai latifundium-tulajdonosok). A második társadalmi réteg, a lovagrend vagyonát főleg kereskedelemből szerezte. Ellentétes érdekeik a Kr.e. I. században polgárháborúhoz vezettek.

    Katonai, szervezeti

    Róma gyorsan vált világbirodalommá, a hirtelen területnövekedés miatt a hivatali rendszer nehezen tudta irányítani a Birodalmat. A szervezeti válságot tovább súlyosbította, hogy a későbbiekben egyre nagyobb területeket kellett integrálni és katonailag védeni. A hadsereg létszáma és felépítése sem volt már megfelelő, miközben egyre nagyobb szerepe lett volna a birodalom védelmében, illetve a politikai belharcokban.

    Erkölcsi

    A keleti, hellenisztikus térség hatással volt a Birodalomra: az eltérő az életvitel, a szokások, ezen kívül a belviszályok, a család szerepének megváltozása felhígították a szigorú római morált. Ez csak tovább rombolta a köztársaság korábbi értékeit, előkészítette a terepet az egyszemélyi hatalom számára. Bár voltak megoldási kísérletek, ezek mind kudarcot vallottak, ez hozzájárult a polgárháborúk kialakulásához, majd a köztársaság fokozatos felszámolásához.