Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A sztálini diktatúra jellemzői

    Sztálin 1922-ben került a Szovjet Kommunista Párt főtitkári pozíciójába, s Lenin halála (1924.) után ő szerezte meg a párt, s így az ország vezetését. Diktatúrát és személyi kultuszt épített ki (a bolsevik diktatúra totális diktatúra, mely az államélet minden területére – politika, gazdaság, társadalom, kultúra – kiterjed). Rövidesen valamennyi vetélytársát és lehetséges ellenfelét félreállította (pl. Trockijt 1929-ben külföldre száműzte, majd 1940-ben, Mexikóban meggyilkoltatta az ott élő politikust), s minden jelentős posztra a személyéhez feltétlenül hű embereit állította. A rendszer megfélemlítette a társadalmat. Volt, akit meggyilkoltak, másokat koholt vádak alapján ítéltek halára. A tisztogatási hullámok ezreket érintettek.

    A „nagy tisztogatás” időszaka 1934-ben kezdődött. Ez év januárjában ült össze a Szovjet Kommunista Párt XVII. kongresszusa, ahol megkísérelték leváltani Sztálint, s a helyére, a párt főtitkári posztjára a népszerű leningrádi párttitkárt Szergej Kirovot akarták állítani. Sztálin hívei azonban meghamisították a szavazás eredményét, így Sztálin maradt a párt élén. Ezután tisztogatást végzett a kongresszus résztvevői között („eltüntették” őket, többségüket agyonlőtték). Kirovot is meggyilkoltatta Sztálin, sőt, az ő halálának ürügyén („meg kell találni Kirov gyilkosait, a párt soraiba férkőzött árulókat”) még több tisztogatásra került sor.

    1934-1938 között a legfelsőbb köröket is elérte a terror. Sokakat ún. koncepciós perekkel (előre megtervezett végkimenetelű, többnyire koholt vádak alapján konstruált perek) halálra ítéltek. Sztálin gyakorlatilag „lefejezte a Vörös Hadsereget: a tisztikar jól képzett, világháborút is megjárt főtisztjeit, tábornokait kivégeztette. Nem volt biztonságban senki, sem az egyszerű párttagok, sem a bolsevik vezetők.

    A megfélemlítés összekapcsolódott azzal, hogy mindenáron gazdasági eredményeket akartak elérni: a mostoha körülmények között zajló bánya és útépítésekre a hiányzó munkáskezdet a politikai foglyok millióinak munkatáborokba hajtásával oldották meg, ahol az embertelen körülmények miatt milliók pusztultak el. Az éhezések miatt is rengetegen haltak meg, mivel a mezőgazdasági termelés visszaesett a sztálini gazdaságpolitika (NEP eltörlése, erőszakos kollektivizálás) miatt. A félelemben élő országban megkezdődött Sztálin tömjénezése, személyi kultusza. A vezért képei, szobrai elárasztották a Szovjetuniót, beszédeit ütemes taps kísérte, behízelgő versek és cikkek jelentek meg róla, megindult a propaganda, mely Sztálint a nép atyjaként, az országról gondoskodó vezetőként mutatta be. Plakátokon és a mozikban vetített propagandafilmekben dicsőítették Sztálint, s hirdették a kommunista rendszer sikereit (pl.: sztahanovista mozgalom eredményei, új ipari üzemek átadása).

    1953. március 5-én Sztálin váratlanul meghalt. Utódai Vorosilov államelnök, Malenkov miniszterelnök és Hruscsov pártfőtitkár lettek.

    Hatása a társadalomra és a kultúrára

    A sztálini diktatúra a kulturális életet is teljesen az ellenőrzése alá vonta: csak a kommunizmust éltető, és a régi, cári rendszert bíráló írások jelenhettek meg (cenzúra).

    Az ateizmus és materializmus nevében üldözték a vallást, az egyházakat. Az 1930-as évek végére a templomok zömét lerombolták, vagy mozivá, kultúrházzá alakították.

    Üldözték az avantgárd irányzatokat. A művészeknek a „szocialista realizmus” szellemében kellett alkotniuk (életerős parasztok, munkások realista ábrázolása). Az építészetben elterjedt a túldíszített, monumentális „sztálinbarokk”.

    Betiltották a „burzsoá áltudományokat” (pl. szociológia, pszichológia, genetika). A történelmet marxista alapelvek szerint oktatták (eszerint a történelem = osztályharcok története, mely során az ellentétes érdekű társadalmi osztályok harcából magasabbrendű társadalom születik; s a legtökéletesebb a proletárdiktatúrával létrehozott, osztály nélküli kommunista társadalom lesz, melyben megvalósul a teljes egyenlőség).

    A népoktatás bevezetésének eredményeként megszüntették az analfabétizmust. A kulturális programok mindenki számára elérhetővé váltak. Olcsó volt a mozi, színház, koncerteken való részvétel.

    A propaganda eszközei mindenkihez eljutottak: plakátokon, rádióban, sajtóban, sőt politikai oktatások keretén belül is azt sulykolták beléjük, hogy jobban élnek, mint a kapitalista országok lakói, mert megszűnt a kizsákmányolás, és a nagy Sztálin gondoskodik róluk

    A társadalomban is jelentős változások történtek: a nők milliói álltak munkába, hogy ők is részt vegyenek a kommunizmus felépítésében. Kineveltek egy új – jórészt munkásszármazású – értelmiséget, s egyre több nő került be a felsőoktatásba is.

    A gyerekekbe már korán belenevelték a marxista-leninista alapelveket: létrehozták a pionír (úttörő) mozgalmat a számukra. A fiatalok a komszomol rendezvényein kaptak politikai képzést.

    A rendszer ugyan egyenlőséget ígért, de a gyakorlatban kialakult a kiváltságos pártelit.