Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Ady Endre háborús-versei

    1914 júliusában kitört az első világháború, s ettől kezdve Ady költészetének középpontjába a magyarság féltése került. A költő az első pillanattól fogva érezte, hogy itt a katasztrófa. Gyűlölte a vérontást, az emberi javak pusztítását: szava az emberi természet tiltakozása volt a háború ellen. Különösen fájt neki, hogy a magyarság félrevezetetten, idegen javakért, a bajban levő messze városért gyürkőzik a Halállal. A nemzetostorozó hangot a szánalom, a sajnálkozó részvét váltotta fel verseinek többségében. A halottak élén című kötet legelső nagy verse az Emlékezés egy nyár-éjszakára. 1917 februárjában íródott ez, amikor kezdetét vette a háború totális jellege, s a költő észrevette a modern technikai civilizáció mögött az embertelen vadságot, megsejtette a távoli jövő rémségeit is. A halottak élén című kötet verseiben a rémület mellett is él a remény, hogy tévedéseken, véres szenvedéseken keresztül, de végül is az ember otthont, emberhez méltó létet fog majd teremteni magának ebben a világban.

    Emlékezés egy nyár-éjszakára

    Nyilvánvalóvá válik OMM veszte és a háború értelmetlensége. A háború csak megy előre nincs ami megállítsa =szörny. A vers kulcsszava a fordulat, az emberi világ átcsapása apokaliptikus jelenbe, anélkül azonban, hogy a végső igazságszolgáltatást követően az isteni rend jönne el. A fordulat különböző szinten jelentkezik és értelmeződik. A biografikus, illetve annak szánt mozzanatok mellett elvont eszmetörténeti szint is jelentkezik: a világégés és pusztulás legfőbb okai a szeretet hiánya, a részeg gondolat. A vers egy egységet alkot amit egy utolsó nagy kiáltásnak foghatunk fel. A nyitó kép és a zárókép keretet alkot, melyek Bibliára utaló Istenkeresések.

    Ember az embertelenségben

    A költő szembehelyezkedett a háború tébolyával, meg tudott maradni magyarnak az űzött magyarságban, ennek bizonyítéka az Ember az embertelenségben című költemény. A vers 1916-ban, a román csapatok betörése után született. A menekülő magyarok áradata a Boncza-kastély alatt vonult el, Ady a “tetőről” láthatta a “borzalmak tiport országútját”, az elűzöttek kavargó, riadt futását. Az első versszakban mentonímák sora jelzi az egyén testi-lelki tépettségét, a szív, a szem, a torok és az agy képei sugallják a személyiség összetörtségét. A háború öldöklő iszonyatát is mentonímák hordozzák: puskatus zúzza a szívet, a szem ezer rémséget látott, a kiáltást néma dzsinn tette lehetetlenné, ez értelemmel a Téboly került szembe. A bénaság állapotához hozzájárult az idő összezavarodása is, ebben a kétségbeejtő helyzetben a vers lírai hőse szinte elveszítette életlehetőségeit. Önmagáról ezért mint halottról beszél, azonban ezzel a halotti cselekvésképtelenséggel szegül szembe a “mégis” dacossága. A költemény lezárásában újra felidéződik a háború iszonya, de a költő legutolsó kiáltása mégsem a gyűlölködő nacionalizmus, hanem az emberség hangos követelése az embertelenség idején.

    Őrizem a szemed

    Ekkori szerelmes verseinek, a Csinszka-verseknek a szépség és az idill megőrzése adta meg különös varázsát. Az 1916-os Őrizem a szemed az öregedő férfi szerelmi vallomása. A társa találás vigasza, a háború közepette óvó otthon békéje jelenik meg a versben, nem elsősorban a szerelmi szenvedély, Csinszka személyisége háttérbe szorul.A versekben a rémület mellett is él a remény, hogy véres szenvedéseken keresztül, de végül is az ember otthont, emberhez méltó létet fog majd teremteni magának ebben a világban. Ezt a kudarcokon felülemelkedő, küzdő, meg nem álló emberséget tanulhatjuk Ady Endre költészetéből.