Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Ady Endre szerelmi-költészete

    A mindenáron őszinte kibeszélés, tabu nélküliség jellemzi a verseket. Nem csak lelki, hanem a szexuális elemek is jelen vannak. Az erkölcstelenség elsõsorban a Léda-versekre vonatkozott. A nyíltan vállalt házasságtörõ kapcsolat egy idõsebb nõvel sokak szemében botránykõ lehetett. Még Lédával való megismerkedése elõtt született Az én menyasszonyom címû verse, amelyben megfogalmazta, hogy mit is vár a szerelemtõl. A képmutató, a tisztesség látszatán alapuló kapcsolat helyett a teljes elfogadást, azonosulást, önfeladást, a mély lelki kötõdést, a másik hibáin való felülemelkedést tartja a legfontosabbnak. Erkölcsi értelemben ez jelenti a tisztaságot, nem a külvilág írott és íratlan törvényeinek betartása. A versek egyszer a legforróbb rajongás hangján szólnak, másszor izzó gyûlölet süt belõlük. A “se veled, se nélküled” állapot azonban nem tartható fenn örökké. A számos összeveszés és kibékülés után elkövetkezett a végsõ szakítás, az Elbocsátó, szép üzenet. A költõ szándékosan mélyen megbántja Lédát, hogy már ne jöjjön újabb kibékülés. Igaztalan, sértõ kijelentéseivel megtagadja szerelmüket, a Léda-zsoltárok asszonyához fûzõdõ érzéseit. Léda után a “kis szürke nõi csukák” átmeneti állapotát követõen születtek a feleséghez, Csinszkához írott versek, melyek leghíresebb darabja az Õrizem a szemed. Ez a vers a csendes harmóniavágy verse, a világháború poklában a szerelem mint végsõ menedék jelenik meg a beteg költõ életében.

    Héja-nász az avaron

    A diszharmonikus szerelem fő motívumai jelennek meg a Héja-nász az avaron (1905) című költeményben. Nem boldogságot, búfelejtő idillt sugallnak a jelképek, hanem vergődő nyugtalanságot, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héja pár; a nász: dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés. Bántó, kellemetlen hanghatások kísérik a szerelmi vágyat: vijjogás, sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember sajátos kapcsolatáról van szó, hanem a szerelmi érzésről általában, mindenfajta szerelem közös sorsáról. Ezt a diszharmonikus érzést tükrözi a külső forma is: a strófák páros rímű sorait egy-egy visszhangtalan, elárvult, rímtelen sor követi.A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba, az ifjúságból az öregségbe. S ez az út egyre gyorsul; ezt fejezi ki a mozgást jelentő igék cselekvésének fokozása: útra kelünk – megyünk – szállunk – űzve szállunk. A gyorsuló rohanás vége a megállás „valahol az Őszben”, a lehullás „az őszi avaron”, vagyis a halál, a pusztulás. Céltalanná, hiábavalóvá lett tehát a korábbi mozgás: a héjanász az őszi, élettelen avaron ér véget.

    Elbocstó szép üzenet ( <–> Valaki útravált belőlünk)

    Léda regénynek többszöri szakítási próbálkozás után végül is az Elbocsátó szép üzenet kegytlensége vetett véget 1912-ben. A szerelmes évek során Ady fölébe nőtt a lassan öregedni kezdő nőneks most hallhatatlanságának gőgős magasából küldte szavainak halálos ütéseit Lédának. Leszed róla minden díszt, mint egykor rárakott, s kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz, már régóta csak neki címezte az ékes Léda-zsoltárokat, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Ez az igaztalan költemény nemcsak egy asszony megtagadása, hanem az egész szerelemé is. Több korábbi versben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette, de most nyíltan odaveti: az ő szerelme “magam imádó önmagam imája”. Ez a vers talán csak hirtelen felindulásból keletkezhetett hisz még ugyan abban az évben megírja Ady barátjának, Schöpflin Aladárnak, igazi érzéseit a Valaki útra váltbelőlünk című versében. Ebben a versben a magány és a hiányérzet szólal meg, Léda hiányára utal és igazi mély érzelmeket tanusít ebben a versben.