Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Alá-, mellérendelt viszonyok a nyelvben

    1. Előfordulhat mondatok között

    összetett mondatok tagmondatai, a szószerkezetek (szintagmák) tagjai és szóösszetételek elő- és utótagjai között.

    2. Alárendelő viszony a nyelvben

    I. A szövegek úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy egyenesen haladva mindegyik szintaktikailag kapcsolódik a megelőzőhöz. Ha kötőszó vagy rámutatószó jelzi ezeket a viszonyokat, jellegüket biztosabban lehet meghatározni. A szöveg önálló mondatai között ritkán kötőszó nélküli alárendelő vagy gyakrabban rámutatószós, fölérendelő viszony lehet.

    II. Az alárendelő összetett mondat főmondatából a hiányzó mondatrészt a mellékmondat tagmondat formájában egészíti ki. A kiemelt mondatrész helyén gyakran utalószó áll, amely azonos mondatrészi szerepű a mellékmondattal. A főmondatnak a mellékmondat az alárendeltje. A tagmondatok nem azonos szinten állnak, nem egyenrangúak, ezt a szinteződéssel ábrázoljuk. A hiányzó mondatrészre a főmondatból kérdezhetünk, az utalószó segítségével. A mellékmondat kifejezheti az alanyt, a névszói állítmányt, a tárgyat, a határozót és a jelzőt. Az alanyi alárendelő összetett mondatban a főmondatból hiányzó alanyt egészíti ki a mellékmondat tagmondat formájában. Az állítmányi mellékmondat a főmondat névszói-igei állítmányának névszói részét fejti ki. A tárgyi mellékmondat a főmondatból hiányzó tárgyat fejti ki. Határozói alárendelés esetén a határozót fejti ki a mellékmondat. A jelzői mellékmondat a jelzőt fejti ki.

    III. A szintagmák tagja között grammatikailag meghatározott mondattani viszony, szerkezeti összefüggés, viszonyítás van, amely alapján a mondatrészek mondattá kapcsolódnak össze. A hozzárendelő szintagma, az alany-állítmányi szerkezet se nem alá-, se nem mellérendelés, a közöttük lévő viszony kölcsönösséget feltételez. A szintagmák mondatrészei közti grammatikai viszony lehet tárgyas, határozó, jelzős.

    IV. Szóösszetételek: A szintagmák gyakori együttállása eredményezheti a szószerkezeteknek összetett szóvá való összenövését. Ha szószerkezetből forrt össze az összetett szó, és nem sűrítéssel keletkezett, az utótaggal éppúgy rákérdezhetünk az előtagra, mint az összetett mondatok vagy szintagmák esetén a főmondattal vagy az alaptaggal (alanyos, tárgyas, határozós, jelzős). A jelentéssűrítő összetételek több szóval értelmezhető, bonyolultabb nyelvtani szerkezeteket tömörítek: erőmű villanyszámla.

    3. Mellérendelő viszonyok a nyelvben
    I. A szöveg bekezdései és mondatai között logikai viszony, térbeli és időbeli egymásutániság többnyire mellérendelő: kapcsolatos, ellentétes, választó, következtető és magyarázó kapcsolatként elemezhetők.

    II. A mellérendelő összetett mondat tagmondatai egymással egyenrangúak. A kapcsolatos, ellentétes, választó viszony a legegyszerűbb logikai kapcsolaton alapszik. A kapcsolatos mellérendelés második tagmondata újabb tartalommal egészíti ki az elsőt. Ez történhet térbeli, vagy időbeli összefüggés alapján, egyszerű kapcsolatos viszonyban a második tagmondat kiegészítést fűz az elsőhöz. Az ellentétes mellérendelő viszonyban a tagmondatok között ellentét fejeződik ki. Az egyszerű vagy szembeállító mondatnak csak egyik tagmondata igaz, de szemben állnak egymással. A kizáró ellentétes mondatnak csak egyik tagmondata igaz, az egyik tagadó, a másik állító. A választó mellérendelés tagmondatai különböző választási lehetőségeket tartalmaznak. A kizáró választásban annyi lehetőség van, ahányat a tagmondatok alkalmaznak. A megengedő választásban a lehetőségek nem zárják ki egymást, s a beszélő számára is közömbös, hogy melyik jut érvényre. A következtető mellérendelés második tagmondata az elsőből adódó következtetést vonja le. A magyarázó és következtető tagmondatok egymással oksági viszonyban állnak. Ha előbb van az ok, és később az okozat, kifejtett tartalom okát, indokát, előzményét világítja meg. Ha az okozat megelőzi az okot, amellyel később magyarázunk, a mondat magyarázó jellegű.

    III. Mellérendelő viszony a szószerkezetek tagjai, a halmozott mondatrészek között is kialakul. A mellérendelő összetett szavak jobban eltérnek a szigmatikus és összetett mondati formáktól, mint az alárendelők.

    • a) szókettőzéssel keletkeztek: egy-egy, már-már, is-is
    • b) ikerszók játékos összetételével jöttek létre: dimbes-dombos, hepe-hupa, csiga-biga
    • c) ellentétes értelmű összetételekből: él-hal, jön-megy, ki-be
      d) rokon értelmű összetételek: búbánat, izeg-mozog, lót-fut.