Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Az áprilisi törvények

    1848. április 11-én V. Ferdinánd berekesztette az utolsó rendi gyűlést és szentesítette az ún. áprilisi törvényeket. Ezek nem változtattak hazánk közjogi helyzetén, a Pragmatica Sanctio érvényben maradt, de Magyarország polgári, parlamenti országgá alakult át. Mivel hazánk a Habsburg monarchia része maradt, az európai országok részéről nem került sor szuverén államként való elismerésre.

    A fontosabb törvénycikkek az országgyűlésnek felelős, független magyar minisztérium hatáskörét szabályozták. A király és a nádor intézkedései csak akkor érvényesek, ha a Buda-Pesten székelő minisztérium egyik minisztere aláírta. Ez a rendelkezés gátat szabott az uralkodói önkénynek. Az uralkodó “minden polgári, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban” kizárólag a független magyar felelős minisztérium útján fogja gyakorolnia végrehajtó hatalmat.

    Az országgyűlés kétkamarás maradt. A felső tábla szervezete nem változott, az alsó táblát azonban népképviseleti alapra helyezték. A törvénycikk rendelkezett az országgyűlés évenkénti pesti ülésezéséről. Fontos volt az a rendelkezés, mely szerint az uralkodó csak az előző évi zárszámadás és a következő évi költségvetés elfogadása után oszlathatja fel az országgyűlést. Az országgyűlés ülései nyilvánosak, tehát bárki értesülhet az ott hozott rendelkezésekről, törvényekről.

    Az országgyűlés képviselőinek megválasztására minden 20 éven felüli férfi választójogot nyert, aki nem állt büntetőeljárás, gyámi, gazdai hatalom alatt, törvényes vallásfelekezethez tartozott, bizonyos vagyonnal rendelkezett (300 forint értékű ingatlan, illetve negyed úrbéri telek), vagy olyan iparos vagy kereskedő volt, amely műhellyel, gyárral vagy kereskedelmi teleppel rendelkezett, vagy – jövedelemre való tekintet nélkül – értelmiségi volt, akik eddig városi polgárok voltak. A választhatóságot 24 éves korhoz és a magyar nyelv ismeretéhez kötötték.

    A VI.-VII. törvénycikk a Partium visszacsatolásáról és Magyarország és Erdély egyesítéséről rendelkezett.

    A törvényben kimondták a közteherviselést, a papi tized eltörlését, az ősiség eltörlését, a jobbágyi szolgáltatások megszüntetését (robot, dézsma, pénzbeli fizetések), de a földesurak kártalanítására csak általános megfogalmazást tettek: azt a “nemzeti közbecsület védpajzsa” alá helyezték. Később, amikor ismét tárgyalni kezdték ezt a kérdést, félre kellett tenni: az országot ért külső támadások elleni védelem megszervezése sürgetőbb feladat volt. A földesurak kártalanítását csak a szabadságharc után az 1853. márciusi “úrbéri pátens” rendezte.

    A sajtószabadságról hozott törvénycikk kimondta, hogy gondolatait a sajtó útján mindenki szabadon terjesztheti, nincs előzetes ellenőrzés (cenzúra). Ebben a kérdésben csak néhány kisebb megszorítást hoztak, tilos volt például az alkotmány megdöntésére izgatni, az uralkodóházat megsérteni, rágalmazni. A sajtóvétségek elbírálását esküdtszék elé utalták. Lapalapításhoz magas óvadékot kellett letétbe helyezni: ha naponta jelenik meg, 10000 forintot, ha ritkábban, 5000 forintot.

    Fontos rendelkezés volt a “bevett” vallások (gyakorlatilag a keresztény egyházak) egyenjogúsításáról és a belső rendfenntartó erő, a nemzetőrség létrehozásáról szóló törvénycikk.

    A törvények által megalkotott rendszer nem volt tökéletes, vagy végleges politikai berendezkedés, de lehetővé tette a polgári Magyarország megalkotását. A törvényekkel olyan állam jött létre, amely rendelkezett az önállóság legfontosabb kellékeivel. A rendkívüli körülmények miatt előbb jött létre a felelős kormány, mint az a népképviseleti parlament, amely ezt a kormányt ellenőrizte.