Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Az ozmózis és a sejtek vízforgalma

    Ozmózis

    A biológiai membránok féligáteresztők. Ez azt jelenti, hogy a transzportfolyamatok során bizonyos anyagokat átengednek, míg másokat nem. A sejthártya féligáteresztő sajátságán alapul az ozmózis jelensége. Az ábrán látható kísérleti berendezésben féligáteresztő hártya választ el egymástól két folyadékteret. A membrán vízmolekulák számára átjárható, nem engedi át azonban az oldatban lévő szőlőcukor molekulákat. A hártya két oldalán különböző koncentrációjú oldatok találhatók. Ez egyúttal az oldószer koncentrációjának eltérését is jelenti: a több cukrot tartalmazó oldatban kisebb a víz koncentrációja, a kevesebb cukrot tartalmazóban pedig magasabb. A koncentrációkülönbség miatt vízmolekulák diffundálnak a hígabb oldatból a töményebb oldat felé. Az oldószer diffúziója csökkenti a két oldat közötti koncentrációkülönbséget. Az üvegcsőben emelkedik a folyadékoszlop magassága, és ezzel együtt nő a szőlőcukor-oldatnak a hártyára gyakorolt hidrosztatikai nyomása is. Egy idő után dinamikus egyensúly alakul ki: időegység alatt ugyanannyi vízmolekula diffundál át a hártyán a töményebb oldat felé, mint amennyi a megnövekedett nyomás miatt kipréselődik belőle. Ekkor a folyadékoszlop magassága már nem változik. Egyensúlyban az oldatnak a hártyára gyakorolt hidrosztatikai nyomása az ozmózisnyomás, amelynek értéke a vizsgált oldat koncentrációjával arányos. Minél töményebb egy oldat, annál nagyobb az ozmózisnyomása. Töményebb oldat esetén magasabbra emelkedik a folyadékoszlop a mérőberendezésben, ami azt jelenti, hogy nagyobb hidrosztatikai nyomás mellett alakul ki az egyensúly.

    Az ozmózis tehát nem más, mint az oldószer diffúziója féligáteresztő hártyán keresztül. Az ozmózis biológiai membránokon keresztül is fellép, és alapvető szerepe van a sejtek víztartalmának alakulásában. A sejtek környezetükből vizet vesznek fel, ha sejtplazmájuk ozmózisnyomása nagyobb, mint a környező folyadéktereké és fordítva.

    A növények vízfelvétele is az ozmózisnyomás-különbségen alapul. A gyökér sejtjeibe akkor juthat víz a talajból, ha a sejtplazma ozmózisnyomása nagyobb, mint a környező talajoldaté. Ez rendszerint így is van, mivel a gyökérsejtek aktív transzporttal K+-ionokat vesznek fel a talajból. Ennek következtében belsejükben nő az ozmózisnyomás, ami vízbeáramlást eredményez.

    A sejtek vízforgalma

    Az ozmózis a féligáteresztő tulajdonságú biológiai membránokon keresztül is fellép, és alapvető szerepe van a sejtek víztartalmának alakulásában. A sejtek környezetükből vizet vesznek fel, ha sejtplazmájuk ozmózisnyomása nagyobb, mint a környező folyadéktereké és fordítva. A vörösvérsejtek a sejtplazmájukkal megegyező ozmózisnyomású, 0,9%- os NaCl-oldatban ugyanannyi vizet vesznek föl, mint amennyit leadnak. Alakjuk szabályos. A kisebb ozmózisnyomású, 0,01%-os NaCl-oldatban a vörösvértestek vizet vesznek föl, kigömbölyödnek. Egy idő után a megnövekedett hidrosztatikai nyomás miatt a sejthártya szétrepedhet, és a sejt elpusztul (ez a jelenség a hemolízis).A nagyobb ozmózisnyomású, 10%-os NaCl-oldatban a sejtek vizet veszítenek, összezsugorodnak. Alakjuk szabálytalanná válik.

    Szerző: Sulinet