Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Babits Mihály: Jónás könyve

    Babits Mihály 1883. november 26.-án született Szekszárdon, édesapja Babitsh Mihály törvényszéki bíró, édesanyja Kelemen Auróra volt. Tanulmányait több városban végezte, apja munkahelyváltozásainak köszönhetően. Szülei jogásznak szánták az ifjú Babitsot, de 1901 szeptemberében a budapesti bölcsészkarra mint magyar-francia szakos tanárjelölt iratkozott be, a franciát viszont csakhamar latinra cserélte le. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával. 1908.-tól egészen haláláig a Nyugat első nemzedékéhez tartozott, személyiségében véve csendes, visszahúzódó volt, és szívesebben töltötte szabadidejét a könyvek fölött mint a napi politika tanulmányozásával. A filozófia nagy szerepet játszott mindennapjaiban és költészetében egyaránt, bár pályájának kezdetén még nem volt érezhető egyetlen kiemelt filozófiai irányzat sem, a második kötettől kezdve Bergson hatása egyre erőteljesebben jelenik meg műveiben. Sokat foglalkoztaja, és műveiben is sokszor felteszi a filozófiai alapkérdéseket mint például az élet és a halál jelentősége, az ember és a világ viszonya egymáshoz.

    Életét a háború és betegsége is befolyásolta, 1937.-ben az orvosok egy rosszindulatú daganatot fedeztek fel a légcsövében melyet ki kellett operálni, mindeközben a világ rohamosan közeledett a második világháború felé. Ekkor tájt már meg volt a Jónás könyve-nek terve, de ezzel csak a műtét után készült el, melyet kiegészített később a Jónás imája című költeménnyel. A mű 1938 nyarán jelenik meg a Nyugatban.

    Babits Mihály a Jónás könyvében fogalmazza meg a szellem emberének kötelességét a “világ hatalmai” ellenében, a kiállás feltétlen parancsát az európai kultúra és humánum mellett, az erőszak és a bosszú elvetését. Az önironikusan megrajzolt Jónás dühödt prófétálásán kívül a világban szükség van a megbocsátó Isten kegyelmére is: ez Babits szellemi végrendelete a világégés előtt álló Európa és Magyarország számára.

    Babits egész életében kételkedett küldetése értelmességében. 1930 után azonban megismerkedett Bergson filozófiájával, optimistább lett, és könnyebben elfogadta a lelki alkatával továbbra sem egyező prófétai szerepet és felelősséget. Elbeszélő keretbe foglalt lírai önvallomás, bibliai kép mögé rejtett szellemi önéletrajz lett. Jónás képe mögé rejtőzik Babits, de nem azonosul vele, csak problémáik azonosak.Babits sokáig híven követi az eredeti történetet, és ő is úgy indítja művét, mint a bibliai történetmondó.
    A vers első részében megjelenik az Úr aki parancsba adja Jónásnak (zsidó), hogy “Kelj fel, és menj /Ninivébe, kiállts a város ellen!”. Ebben részben Babits egyből egy groteszk résszel kezd, hiszen Jónás “rühellé a profétaságot”. Jónás meglehetősen szánalmasan támolyog a hajón, és ellentétben azzal, ahogyan egy prófétáról gondolnánk, hogy viselkedne, mindent kiad magából.

    Itt megismerkedhetünk a gondolataival az isteni parancsolatról, miszerint neki semmi köze sincsen a világ problémáihoz, és hogy ő csak békességet akar. Innen derül ki, hogy Jónást Isten átka kergeti, és ezért sem imádkozik a tenger lecsendesüléséért, így kerül a feladata elöl menekülő Jónás a tengerbe. Jónás bűne, hogy engedetlen volt, nem teljesítette az Úr parancsát. Nem igaz, hogy nincs köze a világ bűnéhez, mert az egyén nem határolódhat el a közösség vétkeitől. Ezt a világtörténelem eseményei is igazolják.

    Jónás háromszor fohászkodik az Úrhoz. Az első kiáltásból nyilvánvalóan kiderül, hogy az Isten hatalmasságát megtapasztalva Jónás önbizalma mennyire megrendül, második fohász Jónás hitének ébredése, az isteni akarat felismerése a szenvedésben, “Sós hús lett belőlem” – mondja Jónás humorosan, ám ugyanakkor ez a “besózás” a rothadástól való megmentést is jelenti. A próféta a kilátástalan helyzet ellenére, reménykedik, sőt, teljesen rábízza magát az Isten kegyelmére: “…szemeim vak odva / nem szűnik nézni te szent templomodra”. A harmadik felkiáltás már az önmagát Istennek adó ember fohásza. Jónás ráébred, hogy Istennek céljai vannak vele, nem kívánja a halálát, hiszen azt akarja hogy parancsát teljesítse, így negyednapra Jónás kikerül a cethal gyomrából.
    Itt azonban jelentősen eltér az eredeti történettől: a Biblia tanításai szerint mikor a próféta kiáll a szégyenteljes város főterére és elmondja nekik a jövendőt, Ninive lakossága magába száll, és maga a király rendeli el a böjtöt és a bűnbánatot. A műben viszont Jónást kinevetik, és tovább folytatják a szemértmetlen viselkedésüket.

    Jónás megszégyenülve hagyja el Ninive színterét és egy hangos kiáltással kéri számon az Úrtól, hogy miért nem pusztította el a bűnös várost. (Mellékesen a város szó egyfajta szimbólum, amivel a bűnös Európára utal, ahol éppen kitörni látszik a második világháború) Ebben a részben mondja ki Babits hősével a mű legfontosabb erkölcsi intelmét: ‘mert vétkesek közt cinkos aki néma’, és Isten válaszában megjelenik Babits a kultúra évszázados értékeit féltő humanizmusa, miszerint Ninive bűnei ellenére sem pusztulhat el, mert a háború nem lehet megoldás semmiféle társadalmi bűnre.

    A művét gondosan szerkesztette meg, megjelenik benne az archaizálás, az-az az idejét múlt nyelvi elemek tudatos használata, a régies igealakok, a régies mondatszerkesztés. Tovább megjelennek a műben a kommikum bizonyos elemei és természetesen az önirónia sem hiányozhat a művéből.

    A költő legfontosabb művének tartotta a Jónás könyvét melyben az ótestamentumi történet felhasználásával egyetemes szózatot is megfogalmaz a civilizació, a humanizmus, a kultúra megmentése érdekében.