Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A demokrácia születése az ókorban és az újkorban

    Kialakulása

    Kr. e. 13. században a dórok elsöpörték a Mükéné-kori államszervezetet. Megszűntek az embereket összefogó államok, a termelés színvonala visszaesett. Mivel megszűnt az addigi hatalmi szervezet, új rendszer jöhetett létre. Az emberek maguk szervezték meg a termelést, megművelt földjeiket sajátjuknak tekintették. Érdekükben állt minél többet termelni, mert a felesleget a piacon értékesíthették. Új típusú állam jött létre: a polisz, városállam (város és környezete, mely a polgárok kezében volt). A földdel rendelkezők polgárjoggal rendelkeztek, s így a közös földekből is részesülhettek. A poliszok kis területű, de önálló államok voltak. Kezdetben királyok vezették a poliszokat. Később a legtöbb poliszban az arisztokrácia (nagyobb birtokkal rendelkezők) megszüntette a királyságot, így alakult ki az arisztokratikus köztársaság. A kézművesek, parasztok alkották a szabad társadalom nagy részét, ez a démosz.

    A poliszokban a népesség növekedését nem követte a gazdaság fejlődése, így a polisz földje nem tudta eltartani a népességet. Sok kisbirtokos elvesztette földjét, béresként próbálták eltartani magukat, sok embert az adósrabszolgaság fenyegetett. Ezek az emberek elindultak új földeket keresni, megkezdődött a görög gyarmatosítás (Kr. e. 8-7. sz.). A gyarmatosítás legfőbb irányai: Dardanellák, Boszporusz, Fekete-tenger (Tanaisz, Trapezusz), Szicília (Szürakuszai), Dél-Itália (Tarasz), Észak-Afrika (Küréné). A gyarmatok önálló poliszok voltak, de az anyavárossal gazdasági kapcsolatokat ápoltak. A gyarmatokról gabonát, nyersanyagokat, rabszolgákat szállítottak a Hellászba, a gyarmatokra pedig kézműipari termékeket, feldolgozott élelmiszereket vittek. A gyarmatosítás a 6. századra lelassult, majd befejeződött. A poliszok népességeltartó ereje megnőtt, emellett más népek (etruszkok, perzsák, rómaiak) álltak útjukba. A gyarmatosítás hatására megkezdődött a tájnak jobban megfelelő bor- és olajbogyó-termelés. Az arisztokrácia súlya csökkent. A kézműipari termékek, és a kereskedelem szerepe megnőtt. Megjelent a pénzgazdálkodás. Ezen folyamatok következtében társadalmi változások is bekövetkeztek. A démosz megerősödött tagjai harcot indítottak politikai jogaikért.

    Az athéni demokrácia kialakulása és rendszere

    Athénben az arisztokratikus köztársaság idején a legfőbb méltóság az arkhón volt. Először egy, majd három, végül öt arkhón volt, hivatali idejük az évek során élethosszig tartótól egy évre csökkent.
    Drakón 621-ben volt arkhón, ő volt az első, aki írásba foglalta a törvényeket. Ezzel gátat szabott a szokásjog önkényes értelmezésének, ez fontos lépés volt a törvénykezésben szerepet még nem kapó démosz számára. Ezek a törvények nagyon szigorúak voltak („drákói szigor”).

    Szolón 594-ben volt arkhón, de törvényhozói munkája az 570-es évekre tehető. Szolón eltörölte az adósrabszolgaságot, elengedte az adósságokat, viszont nem rendelt el földosztást. A politikai jogokat kiterjesztette a szegényekre is, részt vehettek a népgyűlés (ekklészia), és az esküdtbíróság (héliaia) munkájában. A lakosságot vagyon alapján osztotta csoportokba. Négy csoport volt: 500-mérősök (gabonából, borból és olajból összesen 500-mérőjük terem), lovasok vagy 300-mérősök (lovat tudnak tartani, vagy legalább 300-mérőjük terem), ökörfogatosok (200-mérőjük terem), napszámosok. A három legmagasabb csoport tagjai tölthettek be állami tisztségeket, a legmagasabb tisztségeket az 500-mérősök és a lovasok töltötték be. A népgyűlésben és az esküdtbíróságokban minden athéni polgár szerepet vállalhatott. Vagyon alapján határozták meg a katonai szolgálatot is: az 500-mérősök és lovasok lovaskatonai szolgálatot láttak el, az ökörfogatosok alkották a nehézgyalogságot (hopliták), a napszámosok könnyű fegyverzetű gyalogosok voltak. A politikai jogok és kötelességek tehát vagyonhoz kötöttek voltak, ezt nevezzük timokratikus köztársaságnak. Szolón emellett kötelezővé tette az állásfoglalást a politikai ügyekben, ellenkező esetben a polgárt megfosztották jogaitól. Szolón vezette be a bulét, a 400-ak tanácsát.

    Szolón munkásságával egyik társadalmi csoport sem volt elégedett, az arisztokraták elvesztették addigi kedvező helyzetüket, a démosz pedig kevesellte a változásokat. Az arisztokrácia gazdasági súlya továbbra is csökkent a démoszhoz képest, de mégis ők gyakorolták a politikai hatalmat. Ez a helyzet egyeduralomhoz vezetett, amit a görögök türannisznak (zsarnokság), vezetőjét türannosznak (zsarnok) nevezték. Athén zsarnoka Peiszisztratosz (560-527) volt, aki elsősorban a szegényebb rétegekre támaszkodott. Igyekezett támogatottságot szerezni a démosz körében: az ellenálló arisztokraták földjeit elvette, és a földnélkülieknek adta, vidékre kiszálló bíróságokat szervezett, nagy mértékű építkezésekbe kezdett, támogatta a kereskedelmet. Fiai vették át halála után a hatalmat (Hippiász és Hipparkhosz), de a virágzás megszűnt, Hipparkhoszt meggyilkolták, Hippiászt elűzték (510).

    A türannisz megszűnése után a démosz olyan politikai rendszer létrehozására törekedett, amiben minden szabad athéni polgár részesül a hatalomból. Kr. e. 508-ban Kleiszthenészt választották arkhónnak, az ő kezébe adták a változtatások mghozását. A származási ill. vagyoni felosztás helyett területi felosztás lett a politikai, katonai, közigazgatási rendszer alapja. Ebben a rendszerben sok metoikosz (betelepülő) és rabszolga is polgárjogot kapott. Kleiszthenész Attikát három részre osztotta: egy városira, egy tengerpartira, és egy belső (szárazföldi) részre. Ezekből tíz phülét (kerület) alakított ki úgy, hogy egy phülé magában foglalt egy városi, egy tengerparti, és egy szárazföldi részt. Mivel a városban főleg a kézművesek, a tengerparton főleg a kereskedők éltek, egy-egy phülében a démosz volt túlsúlyban. Kleiszthenész a legfőbb hatalmat a népgyűlés kezébe adta, amelynek minden 20 évnél idősebb, athéni polgárjoggal rendelkező férfi tagja lehetett. Az ekklészia hozta a törvényeket, döntött háborúról és békéről, és általában minden nagyobb súlyú kérdésben ez a szervezet mondta ki a döntő szót. Immár minden szabad athéni polgár bekerülhetett a buléba, aminek létszámát Kleiszthenész 500 főre emelte (500-ak tanácsa). A buléba sorsolással választottak minden phüléből 50-50 főt. A bulé készítette elő a népgyűlésben megtárgyalt javaslatokat, kisebb jelentőségű ügyekben döntést is hozhatott. Sorsolással választották a héliaia 6000 tagját is, ők felváltva üléseztek. Az areioszpagosz (volt arkhónok tanácsa) megmaradt, de hatásköre a hivatalnokok ellenőrzésére szűkült. Az athéni állam tényleges vezetői a sztratégoszok (katonai vezetők, 10 fő) voltak, phülénként 1-1 sztratégoszt választottak, ez volt az egyetlen tisztség, amelyre évente újra lehetett választani ugyanazt a személyt. Bevezették a cserépszavazást (osztrakiszmosz), amivel a türannisz visszatérését igyekeztek megakadályozni. A cserépszavazás során a polgárok egy cserépdarabra felírták annak a nevét, aki szerintük egyeduralomra tör. Aki a legtöbb, de legalább 6000 szavazatot kapott, azt száműzték 10 évre, de vagyonát megtarthatta. Az osztrakiszmosz sok visszaélésre is lehetőséget adott (pl. Ariszteidész száműzése). Kleiszthenész rendszere a demokrácia.

    A perzsa háborúk (492-449) utáni időszaknak, az 5. század közepének legjelentősebb athéni politikusa Periklész volt, aki 15 éven át volt első sztratégosz (? polemarkhosz ?). Kleiszthenész reformjainak köszönhetően már minden athéni polgárnak joga volt betölteni politikai tisztségeket, de a gyakorlatban a szegényebb rétegeknek nem volt erre lehetőségük, mert ez veszélyeztette megélhetésüket. Ezért Periklész korában bevezették a napidíjat, amit az 500-ak tanácsának és az esküdtbíróságnak tagjai kaptak munkájukért. Ugyanakkor pontosan meghatározták, hogy ki tekinthető athéni polgárnak, elzárva ezzel az utat a polgárjog bővítésétől. Periklész korában athénnek jelentős bevételei voltak különféle adókból (metoikoszok és felszabadított rabszolgák), a kereskedelmi forgalomból, bírságokból és a laurióni aranybányákból, így nem okozott problémát a napidíjak fizetése. Athén gazdasága ebben a korszakban virágzott: a szőlő-, olajbogyó-, gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint a kerámiaipar hajóipar és az építészet is virágzott. A vagyoni különbségek azonban folyamatosan nőttek, ezt a folyamatot Periklész a gazdagokra rótt többletkiadásokkal és a napidíjjal igyekezte lassítani. Ezáltal egy-két nemzedékre biztosítva volt az athéni polgárok egyenlősége. Ezt az időszakot Athén fénykorának szokás nevezni.

    Athén és a poliszrendszer hanyatlása

    Az 5. század második felében ellentétek alakultak ki a görög városállamok között.
    Ellentét alakult ki Athén és a déloszi szövetség tagjai között. A déloszi szövetség (Kr. e. 478) védelmi szervezetként alakult a perzsa háborúk idején, tagjai adóval támogatták Athént a háborúban. A háború befejeztével azonban Athén továbbra is beszedte az adókat, a szövetségből kilépni szándékozó poliszokat pedig lerombolta, lakóit lemészárolta, vagy rabszolgaságba kényszerítette (pl. Naxosz).
    Ellentét alakult ki Athén és Korinthosz között is. Ennek oka az volt, hogy ez a két polisz volt a kereskedelemben és iparban a legnagyobb jelentőségű, ekkorra azonban a piac telítetté vált.
    Spárta is ellentétbe került Athénnel, érdekeik összefonódtak Athén ellenségeivel, emellett Athén veszélyt is jelentett Spárta katonai fölényére.

    Az ellentétek következménye háború lett. Ezt nevezzük peloponnészoszi háborúnak (431-404). A háborúban Athén és néhány Korinthosszal szemben ellenséges polisz állt szemben Spártával és Korinthosszal. A háborút közvetlenül kiváltó esemény volt, hogy Athén kizárta a peloponnészoszi szövetségbe tartozó Megarát a déloszi szövetségből, mire Spárta követelte a déloszi szövetség teljes eltörlését. Spárta nemleges választ kapott, ezért megindította a háborút Athén ellen. Spárta szárazföldön, míg Athén tengeren volt erősebb, az athéni flották Peloponnészosz partjait, a spártai hoplitál Attikát pusztították. Időközben Athénben pestisjárvány tört ki, melyben Periklész is meghalt, de továbbra is folytatódtak a küzdelmek. Végül a kimerült felek békét kötöttek (421) a háború előtti állapotok alapján. Az ellentétek azonban továbbra is fennálltak, Athén nagyravágyó politikusa, Alkibiádész pedig hadat indított Szicília megszerzéséért. A Szürakuszait ostromló athéni erőket azonban spártai segítséggel szétverték, vezetőit kivégezték. A meggyengült Athént a spártaiak perzsa támogatással Hellészpontosznál a tengeren is megverték, elérték Athént, mire a polisz békét kért. A béke (404) értelmében felbomlott Athén szövetségi rendszere, leszerelték flottáját, lebontották városfalát. A háborúk azonban ezután is állandósultak Hellászban, a poliszok már nem tudták biztosítani a gazdaság számára a fejlődést. A demokrácia támaszát jelentő középrétegek elszegényedtek. Ezáltal a gyakorlatban már nehezen volt megoldható a demokrácia.