Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Életmód és mindennapok a Kádár-rendszerben

    Kádár hatalomra jutása

    Kádár János 1956-ban, szovjet támogatással a háta mögött kerül hatalomra, a magyar nép akaratának ellenére. Kádár a jólét fenntartásával próbálta elfeledtetni az emberekkel, hogyan is került hatalomra. „Legvidámabb barakk” az ellátás viszonylag magas szintű, mindennapi élet kényelmesebb és az emberek vidámabbak, mint a többi szocialista országban. Azonban ezért a jólétért súlyosan meg kellett fizetni: az ország rengeteg külföldi kölcsönt vett fel, az adósság a rendszerváltásra meghaladta a 20 milliárd dollárt. Az ország ezzel becsúszott az adósságspirálba. A felvett kölcsönöket értelmes fejlesztések helyett az életszínvonal növelésére, vagy a nehézipar értelmetlen fejlesztésére fordították.

    Az élét körülmények javulása

    A Kádár-rendszer egyik fő elvévé tette a lakosság életkörülményeinek, életszínvonalának folyamatos és tényleges javítását. A korszak nagy vívmánya volt, hogy jelentősen csökkent a szegénység., amelyben az élelmiszer beszerzés is gondot jelentett, már nem milliós, „csak” százezres tömegre volt jellemző. A Kádár-rendszerben emelkedett valamennyi civilizációs mutató. Javultak a lakásviszonyok, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság, 100%-os lett a társadalombiztosításban részesülők aránya, elterjedt a nyaralás szokása, bővült a külföldi utazások lehetősége(3 évente lehetőség volt Nyugatra utazni), az emberek hétvégi telkeket vásároltak. A gépkocsi elterjedésével új utakat, felüljárókat építettek, amelyek átformálták a tájat és a városokat. Az ország nyugatiasodása hatására a nők fodrászhoz és divatbemutatókra jártak. Megjelentek az önkiszolgáló boltok, a televízióban nyugati filmek. 1957-ben kiterjesztették a nyugdíjbiztosítást a mezőgazdasági tsz-ek tagságára, 1962-ben a magánkisiparra, 1970-ben a kiskereskedőkre.

    Oktatás a Kádár-rendszerben

    A hetvenes években az alapfokú oktatásban áttörés következett be. A felnőtt népesség többsége elvégezte legalább az általános iskola nyolc osztályát. Az egyetemi, illetve főiskolai képzésben részesülők aránya alapján viszont az európai sereghajtók közé kerültünk.

    Gyermekvállalás, szabadidő

    Az egy-két gyerekes családok váltak jellemzővé. Az állam gyermekvállalást ösztönző szociálpolitikai intézkedései, így az óvodai férőhelyek növelése, vagy a gyermekgondozási segély (GYES) 1967-es bevezetése csak kis mértékben lassították a születések csökkenését. Jelentősen megváltozott a szabadidő eltöltésének módja is. A hagyományos, sokszor csak egy-egy társadalmi rétegre jellemző tevékenységi formák megszűntek, átalakultak. A sport elvesztette azt a kiemelt támogatottságot, amelyet az 1950-es években élvezett, és a tömegsport fejlődése is elmaradt a kívánatostól. A magyar társadalomra a hatvanas évektől nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra. Az áhított fogyasztói javak egy részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni. csempészet révén kerültek forgalomba. A társadalmi szolgáltatásokhoz a gyakorlatban nem mindenki juthatott hozzá egyenlő mértékben. A vezető elit sokféle előnyt élvezett (luxuslakás, üdülés, külföldi utazások, soron kívüli gépkocsi). A hiánygazdaság miatt hosszú várakozás után, vagy protekcióval lehetett sokféle áruhoz hozzájutni. Az egészségügy nem tudta mindenki számára biztosítani a színvonalas ellátást (hálapénz megjelenése). Az iskolák nem tudták csökkenteni, sőt fokozták a társadalmi különbségeket. A fiatalok számára az anyagi biztonság, a jólét megteremtése továbbra is fontos maradt, és ez oda vezetett, hogy az 1960-as években az abortuszok száma meghaladta a születések számát.

    Hosszútávú következmények

    A viszonylagos jólétnek azonban ára volt, mivel a politikai vezetők a rendszer stabilitása szempontjából kiemelt jelentőséget tulajdonítottak az életszínvonal emelésének, elhanyagoltak egy sor, kevésbé fontosnak ítélt területet, mint például a távközlés vagy az úthálózat fejlesztését. Ugyanakkor a nagyvonalú szociális intézkedések bevezetésekor nem számoltak a hosszú távú következményekkel. Az életszínvonal-politika sokba került, a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett, felgyorsult az eladósodás.