Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Fasizmus

    Fasizmus vagy fasiszta kifejezés többféle értelemben használatos:

    • Az olasz fasizmus (olaszul: Fascismo) egy tekintélyelvű politikai ideológia, amely az Olasz Királyságban 1922-től 1943-ig, illetve a salòi Olasz Szociális Köztársaságban jutott uralomra Benito Mussolini vezetése alatt;
    • A fasizmus a baloldali politikában gyűjtőneve lett a 20. századi jobboldali tekintélyelvű ideológiáknak, tehát fasiszta lett ebben a szóhasználatban nemcsak az eredeti olasz fasiszta, de a hitleri német nemzetiszocializmus , a spanyol falangista, a magyar hungarizmus (nyilasok), a szlovák Jozef Tiso által létrehozott tisoizmus és a román legionarizmus (Garda de Fier) híve is például;
    • A Szovjetunió által megszállt országokban, ahol meghonosították a kommunista diktatúrát, fasisztának (vagy reakciósnak) neveztek gyakorlatilag mindenkit, aki szembehelyezkedett a pártállami rendszerrel;
    • Az ún. náci kártya egyik megvalósulási formája: eredeti politikai jelentésétől függetlenül ma is gyakran használják szitokszóként; (A fasiszta vagy a náci tartalmak megnevezése természetesen nem nácizás, nem a náci kártya kijátszása, hanem politikailag is korrekt minősítés.)

    A fasizmus egy ókori hatalmi jelvény elnevezéséből a “fasces” szóból származik, amely eredetileg a teremtett világ egységét és a hatalmat szimbolizálta. Jelentése: az egyesült néptömeg, amely együttes akarattal engedelmeskedik az állam tekintélyének, amely a törvény és a nemzeti élet rendfenntartásának a legfelsőbb forrása.

    A fasiszta állam lényegében egy tekintélyuralmi rendszer, ami mindig valamilyen “szép új világ” felépítését tűzi ki célul, és ahol a cél elérése érdekében végrehajtott központosítás révén mindent egyetlen központi akarat alá rendelnek. A fasizmus a nemzet egységére, hősiességére, a szorgalmas honépítésre alapoz.

    Alain Besançon francia történész szerint a fasizmusnak, ezzel együtt a nácizmusnak a mondanivalója teljesen azonos a kommunizmuséval, tulajdonképpeni különbség nincs köztük. Történelmi példája ennek, amikor Adolf Hitler az Ernst Thälmann vezette Németország Kommunista Pártja nevű frakciót megsemmisítette, a Kommunista Párt több tagja belépett az NSDAP-be, de más párttagok a náciktól függetlenül illegálisan is működtek.

    A fasizmus – Emilio Gentile a fasizmus olasz kutatója [1] véli így – a totális diktatúra és a a korporatív gazdasági-társadalmi berendezkedés együttese (mindkettő a totális rendszerek jellemzője, bár a korporativizmus modern, nem autokratikus-állami formája gyakorlat Németországban). Roger Griffin oxfordi fasizmus-kutató viszont nélkülözi a fasizmusra adott definíciójában a korporativizmust.

    A fasizmusról általában

    Jellegét tekintve egyrészt tömegmozgalmat, másrészt a hatalom gyakorlásának sajátos módját jelenti. Jellemző a vezérelv, a polgári demokrácia tagadása, ill. az etatizmus (az állam mindenek felett). A fasizmus kezdetektől szemben állt a szovjet típusú kommunista elképzelésekkel, gazdasági és társadalmi elképzeléseik szerkezetileg mégis nagyban fedik egymást. A fasizmus deklaráltan elutasítja a parlamentarizmust (kommunista megfelelője: élcsapat, Központi Bizottság), az államot helyezi központba (kommunista megfelelője: párt), és a gazdaságot korporációkba szervezve építi fel (kommunista megfelelője: államosítás, tervgazdálkodás).