Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Hétköznapi élethelyzetnek kommunikációs konfliktusai

    A sikeres kommunikációnak több feltétele van. A közlésfolyamat bármely tényezőjének hiánya viszont zavarossá, lehetetlenné teheti a kommunikációt. Ilyen tényezők az adó, vevő, csatorna, az üzenet, a kód… a közlésfolyamat minden tényezőjének jelen kell lennie az eredményesség érdekében.

    A pontosság, egyértelműség is követelmény a sikeres közlésben. Úgy kell kifejeznünk magunkat, hogy az adott beszédhelyzet kívánja, hogy a közlés rövid, gazdaságos legyen, de csak annyira, hogy a vevő megsértse az üzenet tartalmát és a beszélő szándékát. Hiba a túlzott tömörség, lakonikusság is, akárcsak a jeltöbblet, a terjengősebb kifejezőeszközök használata, a szószátyárság, fölösleges szószaporítás. Meg kell találni az egyensúlyt az entrópia, – vagyis a közlés gazdaságossága és rövidsége – és a redundancia, – vagyis jelfölösleg, terjengősség – között.

    A kommunikációban résztvevők egymáshoz való viszonya is meghatározó. Figyelembe kell vennünk a beszédpartner alá,- fölé- vagy mellérendeltségét, műveltségét, társadalmi helyzetét, iskolázottságát.

    A közlés tárgyhoz való viszonyunk is fontos. Eredményesebben tudunk arról kommunikálni, ami érdekel bennünket, mint egy közömbös vagy érdektelen témáról. Ha egy téma érdekes számunkra, akkor abban legyünk tájékozottak, jól informáltak; olyan témához ne szóljunk hozzá, amelyről nincsenek ismereteink.
    Figyelembe kell vennünk a kommunikáció nem nyelvi, nem verbális eszközeit is. A testbeszéd és az élőszó zenei kifejezőeszközei, mint pl. a hangsúly, hangleejtés, beszédtempó, hangerő, vagy megerősítik vagy megkérdőjelezik a közlés igazságát, és tájékoztatnak a résztvevők érzelmi állapotáról is. Ezekből fontos következtetéseket tudunk levonni.

    Kommunikációs konfliktusok könnyszerrel kialakulhatnak. Minden kultúrában megtalálható a köszönés, a másik fél üdvözlése, amely az emberi érintkezés, a kommunikáció elindítója. Épp ezért, ha a köszönés elmarad, vagy nem a hagyomány, illem szerint történik, akkor ez kommunikációs konfliktushoz vezethet. A legelterjedtebb köszönési forma Mo-n napszakhoz kötődik. Pl.: Jó reggelt kívánok!; Jó napot kívánok!, stb… A napszaknak megfelelő köszönési forma az egész világon elterjedt, d nálunk a „kívánok” szó hozzátételével válik igazán udvariassá. Közeli ismerősök, családtagok, fiatalok körében elterjedt a „szervusz” és a szia” köszönési forma, de csak ebben a szűk körben szabad használni, más esetben ez nemcsak illetlen, hanem sértő is lehet és konfliktust válthat ki például egy tanár és diák viszonyban, vagy idős és fiatal között, illetve ismeretlenekkel való találkozás esetén.

    A köszönés mellett a megszólítás is a kapcsolattartás nélkülözhetetlen eszköze: napjainkban általános nyelvi forma megszólításkor a magázás, ill. az önözés, hivatalos érintkezés az „ön” megszólítási formát használunk. A tegezés napjainkban rendkívül elterjedt nyelvi jelenséggé vált, megsértve ezáltal az alapvető udvariassági szabályokat, mert helytelenül, mindenki tegez mindenkit, pedig bizonyos alá-fölérendeltség viszonyban nem engedhető meg a kölcsönös tegezés, pl.: diák nem tegezheti a tanárát általános- és középiskolában. Kommunikációs konfliktust idézhet elő a bolti eladó udvariatlansága, aki a számára egyébként ismeretlen vevőhöz tegező formában fordul, hogy „Mit kérsz?”.

    A hétköznapi éltben gyakran találkozunk olyan kommunikációs konfliktusokkal, amelyek a nyelvi tiszteletadás zavaraiból fakadnak, ma az udvariassági nyelvi formák rendszere a korábbiakhoz képest kötetlenebb, bizonytalanabb. A tiszteletadás a viselkedéskultúra része, ha ez fejletlen, akkor a nyelvi tiszteletadásban is zavar, bizonytalanság keletkezik.

    Mindennapi élet kommunikációs konfliktusait észlelhetjük nap, mint nap az iskolában a tanár és diák között a nem megfelelő megszólításból fakadóan. Pl. „Azt mondták magával lesz ma óránk.”, „Hé, mama, le akar szállni?”, „Várjon a sorára, öreg!” vagy a szállóigévé vált irodalmi példa Arany Toldijában: „Hé, paraszt! Melyik út megyen itt Budára?” A tiszteletlen és udvariatlan megszólítás azonnal konfliktust eredményez, hiszen a megszólított jogosan sértőnek érzi az említett megnyilatkozásokat.
    Tiszteletadási formák választását és használatát meghatározza a partner neme, életkora, rokonsága, ismeretsége, társadalmi pozíciója. Partnerek neménél megszólítás lehet pl. „uram”, „asszonyom”, „hölgyem”. Életkorra tekintettel: „kisasszony”, „fiatalember”, „bácsi”. Rokonsági fokok: „anyu”, „apu”, „lányom”. Ismeretségi fok: „barátom”, „kedvesem”, „öcskös”. Társadalmi pozíció, végzettség alapján: „doktor úr”, „tanár úr”, „igazgató úr”. Ha az ember elsajátítja a megfelelő viselkedéskultúrát, akkor elkerülheti a mindennapi élet kommunikációs konfliktusait.

    Szerző: Mariann