Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    II. József uralkodása (1780-90)

    Kalapos királynak nevezték, mert nem koronáztatta meg magát, a magyar koronát és a koronázási ékszereket Bécsbe vitette a kincstárba. Rendeletekkel akar továbbra is kormányozni és nem hív össze rendi országgyűlést. Nem ad ki koronázási hitlevelet (ami a nemesség jogait tiszteletben tartja). A nemességet meg akarja adóztatni. Közel ezer rendeletet hozott uralkodása idején, ezért a rendeleteit csoportokra osztjuk. I. csoport: türelmi, egyházpolitikai rendeletek (1781-84 között hozta ezeket): a protestánsok vallásszabadságát engedélyezi, hivatalait vállalhatnak, tanulhatnak, iskolákat alapíthatnak. Reformáció hívei: evangélikusok, reformátusok, unitáriusok (utcasorba templom nem épülhet). Folytatja az oktatáspolitikai rendelkezéseket és a szociális intézkedéseket is. A pápai bullákat királyi engedéllyel lehetett kihirdetni. Azokat a szerzetesrendeket, amelyek nem végeztek hasznos munkát, feloszlatta pl.: bencések Pannonhalmán. II. csoport: közigazgatási, kormányzati rendeletek: a helytartótanácsot Pozsonyból Budára költözteti és összevonja a bizottságokat. A nemesi vármegyerendszert felbomlasztotta, és így V. kerületre osztotta az országot, a kerületek élére királyi biztosokat nevezett ki. III. csoport: jobbágyrendeletek (1785): előzménye: erdélyi román parasztfelkelés. Az úrbéri rendeletet Erdélyben nem hajtották végre, ezért II. József elrendeli a végrehajtását. Megszűnteti a röghöz kötést (1514) és szabad költözködést biztosít a jobbágyoknak.

    Ezen kívül a jobbágyok tanulhattak, szakmát választhattak és a jobbágy elnevezést eltörölte. Így a személyes függőség lazább lett. IV. csoport: nyelvrendelet: a latin nyelv helyett a német nyelv bevezetése, praktikusabb és egységes birodalmat akart. Nagy tiltakozás, különösen nálunk, magyar viselet terjed el és a nyelvújítás. V. csoport: adózási rendeletek: nemesi adózást rendel el, ennek érdekében népszámlálást és birtokösszeírást tart. Az adózást elrendeli, de hatalmas az ellenállás, ezért nem tudja végrehajtani. VI. csoport: folytatja az egészségügyi, szociális, oktatásügyi reformokat. Halálos ágyán 1790-ben visszavonja rendeleteit. Ún.” nevezetes tollvonás” kivétel a türelmi és a jobbágyrendeleteket. Külső oka van főleg (francia polgári forradalom) és félt, hogy az országos elégedetlenség elterjed. Másik oka, Ausztria elveszíti a Németalföldet, ami Belgium területét és a francia szövetséget is fel kell bontani. Az állam első szolgájának tekintette magát, és mivel nagy volt a tiltakozás, nem akarta, hogy szétessen a birodalom, a központosítás és az alattvalók szembe forduljanak vele. II. Katalin az Orosz cárnő támogatta politikáját (1762-96), szövetségese volt.
    Bevándorlás – betelepülés

     Az ország demográfiai mélypontot 1711-ben érte el. A XVIII. században még mindennaposak voltak a járványok (pestis, vérhas, himlő, kolera), de már megkezdődött a védekezés ellenük. A hatóságok vesztegzárral, fertőtlenítéssel egyre eredményesebben próbáltak gátat szabni terjedésüknek. Az utolsó jelentős pestisjárvány a XVIII. század közepén pusztított hazánkban. A himlőt Angliából átvett védőoltások szorították vissza a század végére. A XVIII. század első felében a társadalom jelentős része még az éhezés határán élt, am a békeidőszaknak és a termelés beindulásának köszönhetően a század közepétől az éhezés visszaszorulóban volt. A század végére az ország népessége megkétszereződött, (megközelítette a 10 millió főt). Ekkora emelkedést a népszaporulat önmagában nem tudott volna biztosítani – a népességnövekedéshez jelentősen hozzájárult a bevándorláshoz. A betelepülők számára a lakatlan termőföldek jelentettek vonzerőt. a bevándorlás 2 módon valósult meg: szervezetten és öntevékenyen. A szervezett betelepítést az udvar és a nagybirtokosok ösztönözték. Az udvart az adózók számának növelése és részben a katolikus hit terjesztése, a földbirtokosokat a munkáskezek hiánya vezette. A szervezett betelepítés döntően a Habsburg Birodalmon kívül élő katolikus németek (összefoglaló néven svábok) behívását jelentette. A svábok számára jelentős kedvezményeket (pl. az állami adó elengedése) biztosítottak, sőt a Bánátban a XVIII. század második felében felszerelt házak és igás állatok várták a jövevényeket. A svábokat szétszórtan telepítették le. Így jöttek létre Buda, Békés, a Bakony, a Vértes vidékének sváb szigetei, valamint Baranya, Tolna, a Bácska és a Bánát nagy sváb tömbjei.

    A szabad földterületek az ország határai mentén élőket is csábították. A szomszédos népek bevándorlása központi szervezés nélkül, öntevékenyen valósult meg. A Felvidékre lengyelek (beolvadva a szlovákságba), a Kárpátaljára ruszinok, valamint a Havasalföldről és Moldovából nagy számban a románok érkeztek. A románok bevándorlási kedvét az is növelte, hogy a török uralta dunai román fejedelemségekben a mértéktelen adóztatás miatt rendkívül rosszak voltak a z életfeltételek. A szabad földek belső vándorlást is megindítottak. A pusztítások elsősorban az ország középső és déli területeit érintették. Emiatt a peremterületek népsűrűsége – a többnyire rosszabb minőségű földek ellenére – magasabb volt az alföldi területeknél. Ez a különbség – a munkaerőhiánnyal küzdő földbirtokosok támogatásával – jelentős belső vándorlást (migráció) eredményezett. A hegyvidékek a magyar, szlovák, rutén, és román lakossága megindult az ország belső vidékei felé.