Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Irodalmi levél műfaja

    Az irodalmi levél szépirodalmi műfaj. Szerzője a levélformát mondanivalója művészi stílusú megjelenítésére használja fel. A levél a megszólító formának mind a lírában, mind az epikában elterjedt műfajcsoportja. Első emlékei az írásbeliség kezdeteiről valók.

    Köznapi válfaja az élőszavas megnyilatkozást helyettesítő írásos közlés. Ez minden esetben ún. misszilis levél, azaz valóságosan létező címzetthez szól, akihez írója a szöveget el is küldi. Két alfaja közül a magánlevél a baráti-rokoni érintkezés formája. Stílusa (az ún. levélstílus) közvetlen, a köznapi beszéd fordulataihoz igazodik.

    Fiktív levél. Címzettje általában kitalált vagy már elhunyt személy. Gyakran fiktív tárgyról szól, olykor pedig az írója a valóságban nem azonos azzal, akinek nevében ír. A prózai irodalmi levél már az ókori egyiptomi, babiloni, héber és – főként – a görög-latin irodalomban elterjedt volt; nevezetesek Cicero és Plinius ilyen írásai. E hagyományok a középkori udvari irodalomban, majd az újkorban is tovább éltek. A 17-18. században főként a francia irodalomban volt a fiktív levél a vezető műfajok egyike. Egyik legismertebb példája a L. de Guilleragues által egy portugál apáca nevében írt, öt szerelmes levélből álló mű, a Portugál levelek, 1669.

    A magyar irodalomban nevezetes Pázmány Péter hitvitázó fiktív levélsorozata, az Öt szép levél, 1609; ill. Mikes Kelemen Törökországi levelek címen ismert, 207 fiktív – „édes nénjéhez” írt – levélből álló gyűjteménye, 1717-1758.

    Az episztola (görög episztolé ‘küldemény’ szóból) epikolírikus műfaj, valóságos, néven nevezett személyhez írott verses levél, melyet változatos tartalom, hangnem, forma jellemez. A műfaj konvenciói már az antikvitásban kialakulnak; a római irodalomban Horatius a Pisókhoz írt levelében foglalja össze művészi elveit, s az episztolát az utókor Ars poeticaként tartja számon; Ovidius száműzetésében írja a Pontusi leveleket. Különösen népszerű az episztola mint üzenetközvetítő és eszmeterjesztő műfaj egy-egy új ideológia, korszak megjelenésekor, például a humanizmus és a felvilágosodás korában (Kazinczy életművének meghatározó hányadát teszik ki a verses és a prózai levelek). Berzsenyi Dániel az ész mindenhatóságát hirdeti A Pesti Magyar Társasághoz (1815), a nőnevelés fontosságát fogalmazza meg a Dukai Takács Judithoz (1815), a társas életet dicséri a Vitkovics Mihályhoz (1815) címzett episztolájában. Petőfi sokféle tematikájú és hangnemű verses levelet ír; bensőségesség és közvetlenség jellemzi a családi episztolákat (István öcsémhez, 1844); politikai radikalizmusát hirdeti meg a Levél Várady Antalhoz (1846). Levélváltással indul Petőfi és Arany legendás barátsága is (Arany Jánoshoz, 1847). Ady Endre költői hitvallását is tartalmazza a Levél-féle Móricz Zsigmondhoz, 1911. A szerelem megtartó erejéről vall Radnóti a Levél a hitveshez, 1944 című költeményében.

    Szerb Antal írja A világirodalom történetében: „A régi világban a levél a hírszolgáltatás: napi hír, távirati jelentés és színes riport, helyszíni közvetítés, filmhíradó és a szellemes közíró kommentárja az eseményekhez. A szép levelek kézről kézre járnak, lemásolják, majd idővel összegyűjtve könyvben kiadják őket… Mintalevél-gyűjtemények tanítják az embereket a levélírás művészetére, a levélforma annyira kedvelt, hogy más területekre is átcsap, regényeket és tankönyveket is kezdenek már levélformában írni… A Krisztus utáni első századtól a huszadikig, tegyük hozzá, az ifjabb Plinius leveleitől Montesquieu Perzsa levelek-jéig, Diderot Az apácájától Szentmihályi Szabó Péter ’Pandzsurisztánba’ íródó mai korszakbíráló glosszáiig. Van köztük szerelmes gyűjtemény is, mint Choderlos de Laclos színpadra is állított, filmre is vitt Veszedelmes viszonyok-ja, vagy a rodostói száműzött, Mikes Kelemen gyűjteménye. Mindezek el nem küldött levelek voltak. A ’missilis’, elküldött leveleket viszont íróik elhunyta után szívesen forgatták és ma is forgatják az olvasók, mert a levél, főként ha szerelmes, mindig vallomás, kitárulkozás, mégpedig egy érdekes emberé. Vagy közvetlenül, vagy közvetve, amikor épp leplezni akarásával árulkodik írója lelkéről. És a másik ember lelke mindig érdekli az olvasót, mert ezáltal jobban megismeri önmagát – önmagunk megismerése pedig a legérdekesebb feladat, ahogy a delphoi jósda kora óta tudhatjuk. Magunk is magunkra ismerhetünk egykori lelkek tiszta tükrében.”