Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Károly Róbert gazdaságpolitikája

    Az országban használatos számos pénzfajta felváltására közel két évtizedes kísérletezéssel alakult ki az új valutarendszer. Magyarország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben, amelyek közül az aranybányászat az európai termelés harmadát tette ki (a XIV. században évi 1.5 tonna). Emellett kiemelkedő az ezüst- (évi 10 tonna, európai piac negyede) és sóbányászat, valamint számottevő a réz és vaskitermelés. Károly Róbert elsősorban a nemesfémbányászatot támogatta. 1327-ben megszűntette a bányászat királyi monopóliumát ( eddig a földesúr a birtokán talált érclelőhelyet kötelezően felajánlotta a királynak, helyette cserebirtokot kapott). Az új rendelkezés szerint a földek tulajdonosainak átengedte a bányászok által befizetett bányabér (urbura) harmadát, így érdekelté tette a birtokosokat a bányák megnyitásában. Az urbura azonban a nemesfémekből származó bevétel kisebbik részét képezte.

    Jelentősebb volt a királyi pénzverési monopóliumból származó haszon. A kitermelt nemesfémet a termelők kötelesek voltak nyers állapotban beszolgáltatni a felállított tíz pénzverő kamara egyikénél, ahol vert pénzt kaptak érte (a veretlen ezüstöt és aranyat kivonták a szabad kereskedelmi forgalomból). A vert pénz kevesebb nemesfémet tartalmazott a beszolgáltatottnál (45-50%-kal). A király csehországi német bányászokat hívott be az országba, akik fellendítették a az úgynevezett alsó-magyarországi bányászatot a Garam mentén. Fő központjai Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya voltak. Károly Firenzéből hozatott pénzverő mestereket, akik Körmöcbányán, az aranytermelés központjában rendezkedtek be. A pénzverő kamarákat gazdag polgároknak adta bérbe, akik előre kifizették a bérleti díjakat, így a király biztos jövedelemre számíthatott.

    Az állandó értékű pénz bevezetésével megszűnt a kötelező pénzbeváltásból eredő haszon (kamara haszna- lucrum camarae), a kieső jövedelmek pótlására további újításokra volt szükség: 1327-től Károly reformokat kezdett a királyi regáléjövedelmek nagy részét adó bányászatban, 1336-ban pedig bevezette a kapuadót (jobbágyportánként szedett regálé- minden olyan kapu után, amelyen befér egy megrakott szénásszekér). A király növelte bevételeit a fellendülő kereskedelem megvámolásából is – harmincadvám (az országot átlépő kereskedőnek áruja értékének harmincad részét kellett befizetnie). Az állami bevételeket a kamarák szedték be, melyek élén a kamaraispánok álltak, akik a tárnokmester irányítása alatt álltak, így a gazdasági ügyeket központilag irányították.

    Károly Róbert, Luxemburgi János cseh királlyal 1335-ben a visegrádi királytalálkozón megállapodott, hogy mivel Bécs mindkét ország érdekeit sértő árumegállító joggal rendelkezik, Bécset megkerülve új kereskedelmi utat jelölnek ki északon Cseh – és Morvaországon keresztül német földre.