Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A kereszténység kialakulása és elterjedése

    A kereszténység világvallás, melynek alapja a zsidó vallás, Palesztinában alakult ki. A zsidó valláshoz hasonlóan monoteista vallás, melyben megjelenik a Messiás-várás, a Messiás-hit. Úgy gondolták, hogy a Messiás Dávid király kései leszármazottja. A zsidók a római uralom idején követhették egyistenhívő vallásukat, ami segítséget jelentett az idegen uralom elviselésében. A vallási hagyományok megőrzését, ápolását tűzték ki célul a farizeusok. Szerintük a templomokhoz és a papsághoz kötődő kultusznál lényegesebb a kis közösségek vallásgyakorlata a zsinagógákban. Ezekben a gyülekezetek házaiban felkészült rabbik a kornak megfelelően értelmezték az ószövetség előírásait és vezették a szertartásokat. Az esszénusok különös, zárt szektát alkottak, legnagyobb közösségük a Kumrán-magaslat vidékének barlangjaiban élt, vagyonközösségben, szigorú szabályok szerint. Lemondással, a bűnök elleni harccal a jó diadaláért tevékenykedtek.

    Az idegen elnyomás elől sok zsidó költözött el Palesztinából. A diaszpórában (elszórtan) élő zsidó közösségek részben eltávolodtak a zsidó hagyományoktól, részben megismerkedtek a görög filozófiával. A Biblia elbeszéléseit ekkor már jelképesen értelmezték, nem szó szerint. Ugyanakkor a Biblia görög fordításának hatására a hellenisztikus világ megismerte vallásuk alapját, az egyistenhitet.

    A zsidók között a felfokozott messiásvárás légkörében született meg a kereszténység. Igehirdetők léptek fel, mint például Keresztelő János. A megváltó közeli eljöveteléről tanított, bűnbánatra intette a népet, a Jordán folyó vizében megmártotta követőit, ami a megtisztulást jelképezte, a keresztelést. A sokaság hallgatott rá, ezért a hatalom számára veszélyessé vált, így Heródes kivégeztette. János még csak jövendölte a megváltót, názáreti Jézus már a megváltást hirdette. Életének eseményeit halála után jegyezték le, ezeket evangéliumoknak nevezzük, melynek jelentése örömhír, melyek közül négyet az egyház hitelesnek ismert el. (Máté, Lukács, Márk, János)

    Jézus 12 tanítványával, az apostolokkal járta Júdea városait. Hirdette a közelgő végítéletet az üdvözülésről és a kárhozatra jutásról. Vallotta, hogy azért üdvözül az ember, mert Istenhez méltó életet él. Tanításainak lényege a szeretet Isten és embertársaink iránt. Ostorozta a vagyonszerzést, a kapzsiságot, az erőszakot, a gyűlöletet, a bosszút. Életével, földi tevékenységével példát statuált, tapasztalhatóvá tette az a magatartást, amit Isten követelt az emberektől. Híveinek száma gyorsan gyarapodott. Mint Keresztelő Szent János ő is veszélyessé vált a hatalom és a rómaiak számára. Júdea helytartója Pontius Pilátus a zsidó főpapok kérésére kivégeztette, keresztre feszítéssel.

    A feltámadásába vetett hit értelmet adott az istenfélő életnek, tanai követésének. Jeruzsálemben tanítványaiból Péter apostol vezetésével kis közösség jött létre, az új hit követői a Krisztus-hívők, a keresztények. A keresztények a Messiást Jézussal azonosítják. Vallásuk kilépett a zsidóság köréből és gyorsan terjedni kezdett. A kereszténységet a 12 tanítvány terjesztette el a világon. Pál apostol volt a legnagyobb hittérítő, hozzá kapcsolódik a pálfordulás. Pár eredeti neve Saul volt, római polgárként látta meg a napvilágot, farizeus nevelést kapott, azonban csodás körülmények között megtért. Pál működésének köszönhetően az új vallás megbékült kora valóságával, az államhatalommal és a társadalmi különbségekkel. A kereszténység nyitott lett minden ember számára, nem volt szó arról, hogy a gazdagok nem üdvözülhetnek, így megnyílt az út a felső rétegek felé, valamint Isten nem csak a zsidóké, mindenki részesült Krisztus megváltásában.

    Több forrásban is megemlítik, ebből következtetünk arra, hogy valóban létezett. A kereszténység szent könyve a Biblia, az ószövetségi és az újszövetségi része is. Az újszövetségben találhatóak az evangéliumok, az apostolok cselekedetei, a jelenések könyve és az apostolok levelei. Péter apostol volt Róma első püspöke, ő volt az első pápa is. Episzkoposzok voltak a felügyelők, a diakónusok voltak a szolgák, a segítők, akik a szertartásoknál segítettek. A presbiterek idősebb, tekintélyesebb tagok voltak, akik a püspökök mellett fontos szerepet töltöttek be. A presbiterekből a klérus, vagyis a papság alakul ki. A zsinatok összejövetelek voltak, melyeken a felmerülő problémákat tárgyalták meg. A szertartások a II.- III. századra alakultak ki. Fontos volt az áldozás, elmélkedés, keresztelkedés és a keresztény ünnepek betartása.

    Constantinus császár felismerte, hogy a gyenge államhatalomnak nem üldöznie kell a keresztényeket, hanem támaszkodnia rá. 313-ban a Milánóban kiadott rendeletével biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlatát. A keresztény vallás tanítói között éles viták bontakoztak ki a szertartások és a hitelvek kapcsán, így a császár a birodalom egysége érdekében, mint pontifex maximus, összehívta Niceába az első egyetemes zsinatot (325), ahol elfogadták az a dogmát miszerint Jézus egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Ez a szentháromság tana. Az római birodalom utolsó császára 391-ban Theodorius világvallássá tette. Minden más vallást üldözendőnek nyilvánított.

    Szerző: Macskalany