Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A középkori ipar és kereskedelem

    A városok

    Az ókorban is általában ott volt kereskedelem és fejlett az ipar, ahol voltak városok. A középkori Európában a XI. századtól kezdődött a városok „szaporodása”. Kb. 5000 fős, fallal körülvett zsúfolt falvak voltak ezek. Lakóik kézművesek és kereskedők voltak, akik magukat polgároknak nevezték. A városoknak saját önkormányzatuk volt, csak királynak fizettek adót és nem tartoztak nemesi birtokok alá. A városok helye a földrajzi fekvéstől függött: víz (folyó, tenger, tó) közelében és hegy közelében (vagy rajta) erődítmény építéséhez, stratégiai védelemhez, nyersanyag közelsége annak feldolgozásához.

    A városok ipara

    A városi termelés alapját a kézművesipar adta. A kézművesek ipartól függően céhekbe tömörültek. A céhek szabályozták a városokban az arra az iparra vonatkozó termelést és megakadályozták a szabad versenyt. A céhekben nem volt munkamegosztás és nem mennyiségre, hanem minőségre törekedtek. Egységes munkaidő beosztás nem volt. A céhek teljes jogú tagjai a mesterek voltak. Minden céhnek volt saját szabályzata, amit minden iparosnak be kellett tartani. Ez a szabályzat előírta, hogy pl.: 1 mesternek hány segédje, hány inasa lehet. Mesterré az válhatott, aki egy bizonyos ideig inaskodott majd segéd lett egy mester műhelyében. A vizsga a ’’remek’’ (egy áru) elkészítéséből állt. Ha céh vezetőinek és céhmestereknek tetszett, akkor az elkészítő mesterré vált  és nyithatott egy önálló műhelyt. A céheknek a városokban katonai funkciójuk is volt: az adott ponton veszély esetén katonai feladatokat kellett ellátni (nyílvessző-készítés, tornyokba fölmenni és lőni, falat javítani stb.).

    Európai iparvidék

    A középkori iparvidékek olyan területeken jöttek létre, ahol sok város volt egy helyen. 3 ilyen terület volt egészen a földrajzi felfedezésekig:

    • Flandria: posztógyártás és fémfeldolgozás
    • Dél-Német0rszág: bányászat és fémfeldolgozás
    • Észak – Itália: posztógyártás, fémművesség, és különleges mesterségek (pl. üveggyártás)

    Kereskedelem

    Az árutermelés növekedésével bővült a piac is. Egyes városok tarthattak vásárokat, amihez azonban külön jog kellett. A vásárok bel- és külkereskedelemben egyaránt fontos szerepett töltött be. Általában gabona, bőr, posztó, gyapjú, lenszövet és fémeszközök cseréltek itt gazdát.

    Kereskedelmi utak: Európában az atlanti kereskedelem kialakulásáig (XVI. század) két tengeri kereskedelmi út volt jelentős: a Levantei kereskedelmi út és a Hanza.

    A levantei kereskedelmi út meghatározó volt Európa történelmében. Ez a Közel-Keletet kötötte össze Európával és a Kelet luxuscikkeit ezen az úton vitték Észak-Itália kereskedővárosaiba (Genova, Velence, Pisa). Ezek a befolyó hatalmas bevételből hatalmas hadiflottát szereltek fel, amivel ellenőrizni tudták a kereskedelmi útvonalat, és telepeket hozhattak a kereskedelem szempontjából fontos helyen fekvő szigeteken. A jó minőségű keleti árukért (selyem, fűszerek, acél, déli gyümölcsök) arannyal és fegyverrel fizetett Európa, majd a XII. században megjelent az európai luxuscikk: a bársony.

    A másik tengeri kereskedelmi út volt az Észak- és Balti-tengert behálózó kereskedelmi úthálózat, amit Hanza kereskedelmi útnak neveztek. A Hanza (gót, ’’sereg’’) nem volt más, mint az említett két tenger partján fekvő kikötővárosok kereskedelmi szövetsége volt. Eredetileg Hamburg és Lübeck szövetsége volt (1161), amihez csatlakozott a többi város is. Az itteni kereskedők Észak- európai árukkal kerekedtek (prém, hal, fa, viasz,bor stb.).

    A szárazföldet számtalan kereskedelmi út hálózta be, amik összekötötték a két említett kereskedelmi útvonalat szárazföldön. Ezek a szárazföldi kereskedelmi utak Európa nagyobb városain is keresztülmentek.

    A guildék és a bankok: A kereskedők guildékbe tömörültek, amiket (a céhekhez hasonlóan) szabályzatok szerint irányítottak. Kamatra is adtak hitelt, bár ezt az egyház tiltotta, ettől függetlenül megtették. Pénzügyek, kölcsönök intézésére és pénzváltásra alakultak meg a bankok Észak-Olaszországban (Firenze, Genova).

    Szerző: KisCS