Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A magyar helyesírás alapelvei

    A helyesírás fogalma:

    A helyesírás gondolatainak írásos rögzítésekor a mondanivaló értelmes, gondolattükröző, a kommunikációs célnak leginkább megfelelő kifejezését segíti.hangjelölő és értelemtükröző jellegű. Maga a helyesírás szó Révai Miklós 18. századi nyelvtudós alkotása. A görög-latin eredetű ortographia szó is a helyes írás jelentésű szavak összetételéből keletkezett. A magyar helyesírás

    A helyesírás funkciója:

    A világon kb. 6000 nyelv létezik, de csak 100-nak van írásrendszere. Jóval több analfabéta (az írást nem tanult ember) él a világon, mint ahányan tudnak írni, és az írástudók kb. fele helytelenül ír. A számítógépes szövegszerkesztés korában csökkenni látszik a helyesírás tanulásának szerepe, hiszen a helyesírás-ellenőrőz programok megkönnyítik életünket. Ám a programokat is emberek alkotják, így hibázhatnak, ismereteik hiányosak lehetnek, vagy meggátol(hat)nak bennünket gondolataink értelem tükröztető jellegének szabad ábrázolásában.

    A helyesírás egyéni sajátossággá is válhat, amiről – a kézíráshoz hasonlóan – felismerhető a személyiség. Természetesen ahhoz, hogy „szabadon” kezeljük a helyesírást, ismernünk kell alapvető törvényszerűségeit, amelyeket alkalomadtán tudatosan változtathatunk meg. Kezünkből kiadott írásos szövegeinkben „bizonyítványt” állítunk ki magunkról (kulturáltságunkról, műveltségünkről, ízlésünkről, tájékozottságunkról, személyiségünkről). Tehát célszerű megtanulni a helyesírás rendszerét, és ha már kiválóan ismerjük, akár meg is változtathatjuk egyéni használatunkban, természetesen csak akkor, ha következetesen és funkcionálisan helyesen alkalmazzuk a változtatásokat. Különben értelmetlen módosítani.

    A magyar helyesírás története:

    A magyar írás latin betűs írás. A magyar helyesírás történetének kezdetén a szöveget írók arra törekedtek, hogy minél pontosabban alkalmazzák a latin írásjeleket a magyar hangrendszerre. Az írást átültető magyarországi papság ráadásul német, olasz vagy szláv volt. Ezért ingadozott századokon át a z, a zs, a ty vagy a gy hangok jelölése. A helyesírás lassan, de követi a nyelvi változásokat.

    A latin betűs írás mellett – elszigetelt jelenségként – terjedt a magyar rovásírás, amely a kelet-európai rovásírásnak egy sokat módosult, kései, Kárpát-medencei változata. Egyes kutatók szerint a rovásírást feltételezhetően az egész magyarság használta. A magyar rovásírás emlékei főként a 15. századból maradtak fent, elsősorban Erdély területén. A legismertebbek talán a Nikolsburgi ábécé vagy a Marsigli-féle naptár. A székelyek körében a rovásírás egészen a 17. századik élt.