Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Mária Terézia és II. József uralkodása

    Mária Terézia uralkodása (1740-80)

    Mária Terézia 1740-80-ig uralkodott Magyarországon. A trónt az 1722-23-ban elfogadott Pragmatica Sanctio alapján foglalhatta el, mely engedélyezte a nőági örökösödést. Azonban a porosz uralkodó nem ismerte el törvényes örökösként, ezért háborút indított ellene. Az osztrák örökösödési háború 1740-48-ig tartott. 1741-ben Mária Terézia a magyar rendek segítségét kérte a magyar országgyűlésen, akik egyhangúan támogatták őt. A porosz katonai fölény miatt azonban Mária Terézia elvesztette a háborút, s vele Sziléziát, a birodalom legiparosodottabb tartományát. 1756-63-ig tartó hétéves háborúban a királynő kísérletet tett a tartomány visszafoglalására, de ez sikertelennek bizonyult.

    A külpolitikai viszályok elcsitulásával nem várhatott tovább a birodalom modernizálásával: szükség volt a gazdaság, a közigazgatás és a haderő reformjára. 1754-ben kiadta a „kettős vámrendeletet”, mely merkantil gazdaságpolitikai szellemben született. A külső vámhatár elválasztotta a Habsburg Birodalmat más országoktól. Védő-vámok bevezetésével védte az osztrák és cseh ipart. A birodalmon belül Magyarország és az örökös tartományok között egy belső vámhatár is húzódott. Ez két célt szolgált: egyrészt a magyar nemesek burkolt adóztatását, másrészt a birodalmat egy gazdasági egységnek tekintette, ezért Magyarországnak a birodalmi „éléskamra” szerepet szánta. E rendelkezése hosszútávon ugyan biztosította a mezőgazdasági export lehetőségét, azonban Magyarország egyoldalúan agrár országgá vált. 1767-ben kiadott Urbárium című rendeletében pedig a jobbágyok helyzetét rendezte. Egyrészt ez a társadalmi csoport alkotta a társadalom jelentős részét, másrészt a legfontosabb állami adófizetők a jobbágyok voltak. Sok esetben túladóztatták őket a helyi földesurak, így az állami adók befizetésére már nem maradt pénzük. Egységesítette a jobbágyok terheit: évi 1 Ft állami adó, tized az egyháznak, kilenced a földesúrnak, illetve heti 1 nap igás vagy két nap ingyenmunka (robot) a földesúr földjén. 1777-ben kiadta az oktatást és egészségügyi ellátást szabályozó rendeletét, a Ratio Educationis-t. Bevezette a kötelező népiskolai oktatást és megszervezte a tanítóképzést Magyarországon. Ezzel visszaszorult az analfabétizmus.

    Uralkodásával hosszú távra rendezett és kiszámítható viszonyokat teremtett, megszilárdította a királyi hatalmat, mellyel lehetővé tette, hogy utódai kiszorítsák a hatalomból a magyar rendeket és bevezessék a felvilágosult abszolutizmust.

    II. József uralkodása (1780-90)

    II. József 1780-90-ig uralkodott Magyarországon. Mária Teréziától egy stabil, fejlődő országot örökölt, melyben adottak voltak a feltételek a felvilágosult abszolutizmus bevezetéséhez. Sokáig várt a trónra, ezért türelmetlen volt. Trónra lépésekor nem koronáztatta meg magát, ezért ellenfelei „kalapos király”-nak csúfolták. Így nem kellett felesküdnie a magyar alkotmányra, ezzel figyelmen kívül hagyhatta a rendek jogait, melyet jól jellemez azóta szállóigévé vált mondata: „mindent a népért semmit a nép által!” II. József uralkodása rendkívül ellentmondásos.

    Rögtön munkához is látott, uralkodása alatt 6000 rendeletet adott ki. 1781-es türelmi rendeletében bizonyos korlátozásokkal engedélyezte a protestánsok vallás gyakorlását (tehát teljes vallásszabadságot nem adott!). Feloszlott minden olyan szerzetesrendet, mely nem végzett gyógyító vagy oktató tevékenységet. A pápa látogatása során megpróbálta jobb belátásra bírni, ezt nevezzük „fordított Canossa-járásnak”. A közigazgatás modernizálása címén 1784-ben kiadta a nyelvrendeletet, melyben – az adminisztráció megkönnyítése érdekében az egész birodalom területén – a német nyelvet vezette be hivatalos nyelvként. Ugyanebben az évben (1784) közigazgatási rendeletében Magyarországot tíz kerületre osztotta, így megszűntek a köznemesség politikai bázisát jelentő vármegyék. A bevételek növelése érdekében további tervei között szerepelt az adóreform: például a nemesek megadóztatása. E célból egy statisztikai hivatalt hozott létre, melyben felmérte az ország lakosait és vagyonukat. 1785-ben kiadta a jobbágyrendeletet, melyben ugyan eltörölte a jobbágy szóhasználatot, azonban jelentős engedményeket nem adott.

    Reformjai számos társadalmi csoport érdekeit sértette, ezért uralkodásának végén már csak a hozzá kötődő szűk hivatalnoki réteg a „jozefinisták” támogatták. Emellett a francia forradalom híre is aggodalommal töltötte el, így halálos ágyán valamennyi rendeletét – kivéve a türelmi –és jobbágyrendeletet – visszavonta, ezt nevezzük „nevezetes tollvonásnak”. Uralkodása a felvilágosult abszolutizmus ideáltípusa.