Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    A mohácsi csata

    A török Birodalom megerősödése

    Az oszmán török birodalom megerősödött, és Szelimet II. Szulejmán (1520-1566) követte a trónon. 1521-ben a magyarok ellen vonult. A török államrendszer a hódításokból szerzett bevételre épült. Úgynevezett arab feudalizmus jellemezte őket, vagyis minden föld a szultáné volt, amit néhány évre kaptak meg a lakosok, de nem volt örökíthető. Ezért nem is vigyáztak rá kellőképp, a rablógazdálkodással hamar kiaknázták a föld lehetőségeit. A hódítások során az ország népessége 14 millióra gyarapodott, így nagylétszámú hadsereget tudott kiállítani. A hadsereg legnagyobb részét a gyalogság (akindzsárik) tették ki. A lovasság (szpáhik) mellett jellegzetes alakulatuk még a janicsárok, akiket a meghódított országok gyermekeiből vallási fanatistává nevelt katonák alkottak. A korban újdonságnak számított a tüzérség, ami szintén jelentős erőt képviselt a török hadban.

    A mohácsi csata

    II. Ulászlót tízéves fia, II. Lajos követte a trónon (1516-1526). Tanács látta el a kormányzást, meggyengült a központi hatalom. A főurak nem az ország egészében gondolkodtak, csak a saját anyagi előnyeiket tartották szem előtt. Ezért a végvárrendszert nem tartották karban, nem volt zsoldoshadsereg, Magyarország védelmi vonala meggyengült. Nagyobb török támadástól még nem kellett tartani, a törököt lekötötte a keleti határa. Habsburg Ferdinánd (az 1519-ben meghalt német-római császár, Miksa kisebbik fia) igényelte a magyar trónt is, miközben a francia király igyekezett megtörni a Habsburg egyeduralmat Európában. A szultán figyelmét felkeltette a viszálykodás és a meggyengült hatalom, ezért Európa felé fordította figyelmét. I. Szulejmán először békeajánlattal fordult a magyarokhoz, akik a Habsburg támogatás reményében elutasították azt. Ekkor 1521-ben a törökök Nándorfehérvár ellen vonultak és elfoglalták. A török fősereg azonban eltávozott, az actio radius elv miatt (ezt hadd ne fejtsem ki). Ezután öt éven keresztül nem támadtak újra, a magyarok azonban nem tettek semmit, hogy a védelmi vonalon esett csorbát kijavítsák, szabad utat hagytak. II. Lajos osztrák mintára központosítani akarta hatalmát, de nem sikerült a köznemesi párt (Szapolyai) és a bárói párt (Báthory) ellentéte miatt.

     A veszély komolyságát csak Tomori Pál ferences szerzetes vette észre a katonai tisztviselők közül. A természetes határok védelmét próbálta kihasználni.

    I. Szulejmán 1526. április 23-án indult Isztambulból. Tomori igyekezete ellenére a magyar királyi sereg nagyon lassan gyülekezett. A Drávánál igyekezett feltartóztatni a sereget, de a király és a haditanács Mohácsot jelölte ki a csata helyének. 25 ezer katona gyűlt ott össze, Szapolyai János ugyanennyivel Szeged közelében várakozott. Később se lépett be a csatába, ennek több oka is volt: a csata kimenetelére számítva kímélte seregét, ha csatlakoztak volna, nem maradt volna Magyarországnak ütőképes hadserege. Másrészt a hadsereggel az ország irányítását is megszerezhette magának (ahogy ez meg is történt). Valamint ha a török délkelet felől támadt volna, onnan tudta volna állni a csapást.

    A török sereg körülbelül 60 ezer fő lehetett, így létszámban, technikában és képzettségben is messze felülmúlták a magyar hadat. 1526. augusztus 29-én ütköztek meg. Tomori Pál, Szapolyai György (János öccse), Batthyány Ferenc és Perényi Péter vezette a hadat. Hosszan elnyújtva álltak föl, hogy ne tudják őket bekeríteni. A törökök barikádja mögé betörtek először a jobbszárny seregei, elég nagy pusztítást végeztek, de megszakadt a két szárny közötti kapcsolat, a külön bekerített szárnyakat a törökök gyakorlatilag felszámolták, a magyarok leginkább csak a menekülésre gondoltak már. A nehézlovasok azonban nehezen mozogtak a mocsaras terepen, II. Lajos is életét vesztette, a Csele-patakba fulladt. Tomori Pál, Szapolyai György, hat püspök és huszonnyolc báró halt meg.

    A mohácsi csatavesztésnek szinte egyenes következménye volt Magyarország három részre szakadása és visszaesése, ami talán napjainkig érezhető. Szapolyai vette át az ország irányítását, de délről Szulejmán, nyugatról Ferdinánd szorongatta. Az ország sorra elveszítette a végvárait, és védtelen maradt, és természetes határait elveszítve fejlődésképtelen.