Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Szóelemek

    Morféma: (szóelem), a nyelv legkisebb, érzékelhető hangtestből álló, önálló jelentéssel bíró egységei: szavak és toldalékok.

    Szótári szó (lexéma): a szókészlet egy tagja, a nyelv egysége.
    Szóalak: a mondat egyik építőeleme, a beszéd egysége.

    A MORFÉMÁK CSOPORTOSÍTÁSA ALAKI ÖNÁLLÓSÁG SZERINT:

    1.: Szabad morfémák: Más szóelemektől függetlenül, önállóan is előfordulhatnak.
    A szótári szó: A teljes szóalak kiindulópontjaként szótőnek nevezzük.
    A szótövek csoportosítása:
    Kötöttség szerint: – szabad szótő,
    - kötött szótő (bokr-).
    Alakok száma szerint: – egyalakú szótövek (ír, olvas),
    - többalakú (változó) szótövek (bokor–bokr, mocsár–mocsar).
    Toldalékoltság szerint: – abszolút szótő (csal-atkozhatnának),
    - relatív szótő (csalatkozhat-nának).
    Hangalak szerint: – hangzóhiányos (pl. töröl-törlő, pereg-pergő),
    - v-tövű igék: – nő-növ, lő-löv,
    - sz-v tövű igék: tesz, vesz, hisz, lesz, visz, eszik, iszik,
    - fekszik-fekvő, alszik-alvó.
    További részekre nem bontható, ún. elemi szó.

    2.: Félszabad morfémák: (viszonyítószó, viszonyszó, álszó)
    Önállóan nem fordulnak elő, csak más szótövekkel együtt, bár velük nem olvadnak össze. Jelentésük járulékos jellegű.
    Álszintagmákban szerepelnek. Pl.: igekötők, névutók, névelők.

    3.: Kötött morfémák:
    Csak más morfémákhoz kapcsolódva előforduló toldalékok.

    Zéró morféma: pl. a kijelentő mód jele.
    Záró morféma: pl. a határozói igenév képzője (-va, -ve, -ván, -vén).

    A TOLDALÉKOK:

    KÉPZŐK:
    Általában a szótő után az első helyen állnak (kivétel: mély|e|bb|ít).
    Szerepük: – teljesen új jelentésű szót hozhatnak létre,
    - megváltoztathatják a szó szófaját, mondatbeli helyét,
    - megváltoztathatják a szó bővíthetőségét, bővítményeit.
    Általában kapcsolódhat hozzájuk újabb képző, jel vagy rag (kivétel: -va, -ve, -ván, -vén, mert ezek zárómorfémák).

    Ige * ige
    - műveltető: -at, -et, -tat, -tet,
    - visszaható: -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kezik, -közik, -ódik, -ődik, -ó(d)zik, -ő(d)zik,
    - szenvedő: -atik, -etik, -tatik, -tetik,
    - ható: -hat, -het,
    - gyakorító: -gat, -get, -gál, -gél, -dos, -des, -dös, -kod, -ked, -köd, -dogál, -degél, -dögél,
    - mozzanatos igék: -n, -int, -ll, -csillan, -csavarint, -sugall,
    - kezdő igék: -d, -l, -dul, -dül, -éled, -szólal, -kondul, -csendül.

    Névszó * ige
    - vmilyen eszközt használ: -l, -z,
    - vmivel ellát: -l, -z,
    - vmit fog, gyűjt, szed: -ászik, -észik, -zik,
    - vmilyen módon viselkedik: -kodik, -kedik, -ködik,
    - vmilyennek mond, gondol: -l, -ll,
    - vmilyenné tesz: -ít,
    - vmilyenné lesz, válik: -ul, -ül, -odik, -edik.

    Ige * névszó
    - cselekvés folyamata: -ás, -és,
    - cselekvés eredménye: -at, -et, -mány, -mény, -vány, -vény,
    - képesség, tulajdonság: -ékony, -ékeny, -ánk, -énk,
    - képesség, tulajdonság hiánya: -tlan, -tlen,
    - főnévi igenév: -ni,
    - melléknévi igenév: -ó, -ő, -tt, -t, -andó, -endő,
    - határozói igenév: -va, -ve, -ván, -vén.

    Névszó * névszó
    - foglalkozás: -s, -ász, -ész,
    - gyűjtőnév: -ság, -ség,
    - elvont fogalom: -ság, -ség,
    - kicsinyítés, becézés: -ka, -ke, -cska, -cske,
    - asszonynév: -né,
    - valamivel ellátott: -s, -ú, -ű,
    - valaminek híjával elvő, vmitől megfosztott: -tlan, -tlen, -talan, -telen,
    - valahová tartozó: -i,
    - mértéket jelölő: -nyi,
    - törtszámnév: -d,
    - sorszámnév: -dik.

    JELEK:
    A képzők után és a ragok előtt vannak (kivétel: mély|e|bb|ít). Egynél több is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek.
    Nem hoznak létre új szótári szót, nem változtatják meg a szó szófaját, mondatbeli szerepét, de egy-egy nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítják a szótő jelentését (pl. idő, mód, számbeliség).
    - ige módjelei (*; -na, -ne, -ná, -né; -j),
    - ige idejének jelei: -t, -tt,
    - alap-, közép-, és felsőfok jele: -bb, leg-…-bb,
    - birtokos személyjelek: -m, -d, -a, -e, -ja, -je; -nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük (+többes szám), a több birtok jele: -i,
    - birtokjel: -é (a birtokoshoz járul),
    - a többes szám jele: -k, -i.

    RAGOK:A szóalak zárómorfémái, más morféma nem állhat utánuk, és egy ragnál több nem lehet egy szóalakban.
    A ragok meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét.
    - ige alanyi (-k; -sz; *; -unk, ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek) és tárgyas szemályragjai (-m; -d; -ja, -i; -juk, -juk; -játok, -itek; -ják, ik),
    - tárgyrag: -t,
    - határozóragok: banbenbólbőlbabeonenönrólrőlnanenálnéltóltőlhozhezhöznak
    nekigkorszorszerszörulülképpenképpkéntvalvelvávéért,
    - birtokos jelző ragja: -nak, -nek.Elő- vagy kötőhangzók: (álmorfémák) A toldalékok előtt a mássalhangzótorlódás elkerülésére egy rövid magánhangzó jelenhet meg.

    Az egy szótőből képezhető szóalakok száma és az alakok egymáshoz való viszonya alakrendszert alkot.

    Szerző: V.K.