Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Sztálin politikai pályája és a bolsevik diktatúra

    Sztálin, eredeti nevén Joszif Visszarionovics Dzsugasvili 1878-ban született egy Gori nevű városban. Szegénységben nõtt fel, később illegalitásba vonult, többször letartóztatták. 1904-ben csatlakozott a szociáldemokraták bolsevik csoportjához.

    A bolsevikok útja a hatalomig:

    Az 1917 február 23-án kezdődött sikeres polgári forradalom után, a Lvov herceg vezette Ideiglenes Kormány több problémát nem tudott megoldani: nem lépett ki a háborúból, a szabadságjogok biztosításán túl nem demokratizálták a politikai szférát, nem elégítették ki a földre vágyó tömegek óhaját (nem volt földosztás), nem sikerült centralizálni a hatalmat: a polgári jellegű Ideiglenes Kormány mellett ott volt a másik hatalmi centrum, a szocialista többségű Pétervári Szovjet.

    1917 tavaszán a bolsevik párt még kicsi volt, vezetőinek többsége emigrációban vagy szibériai száműzetésben élt, a szovjetekben (tanácsokban) kisebbségben voltak. 1917 nyarán, a Kerenszkij-offenzíva összeomlása után általános politikai válság alakult ki, amelyben a bolsevikok is szerepet játszottak. A válság hatására megbukott a Lvov-kormány, az új Kerenszkij-kormányt Kornyilov tábornok egy puccsal meg kívánta dönteni, de az akciót megakadályozták. A Pétervári Szovjet élére, amelyben a bolsevikok már többségben voltak, Trockij került.

    1917. április 4-én Lenin közzétette az „Áprilisi téziseket”, amely határozott programot adott a hatalom megszerzésére és a forradalom továbbvitelére (permanens forradalom). A régi naptár szerint 1917. október 24-25-én (nov. 6-7.) a bolsevikok megdöntötték az Ideiglenes Kormányt (tagjait letartóztatták) és átvették az irányítást Szentpétervárott. Létrejött az egypártrendszer. Az éppen ekkor ülésező Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek II. összoroszországi kongresszusán a bolsevik többség „törvényesítette” a hatalomátvételt, kikiáltotta a szovjethatalmat, azaz a proletárdiktatúrát. Közzétették a békedekrétumot (békekötés a németekkel Breszt- Litovszkban 1918. márc. 3-án) és a földről szóló dekrétumot.

    A bolsevikok pétervári győzelme azonban korántsem jelentette, hogy az egész országot uralják: kirobbant a polgárháború a vörösek és a fehérek (bolsevikellenesek) között és megkezdődött az antant intervenciója is. A bolsevikok sikeres hatalomra jutásának okai:

    • az Ideiglenes-kormány (Kerenszkij) nem rendelkezett komoly haderővel Pétervárott
    • a bolsevikokat egy intelligens, karizmatikus, intuitív vezér irányította (Lenin)
    • a politikai káoszban egyedül nekik volt világos, népszerű, jelszavakban (béke, föld) is megfogalmazható programjuk
    • jól konspiráltak, szervezkedtek (megtanulták az illegalitásban)
    • szervezettek, fegyelmezettek voltak, elhivatottság-tudatuk volt („vezetni a népet a kommunizmusig”)

    A Lenin által a polgárháború idején meghirdetett gazdálkodási mód, a hadikommunizmus rövidesen fenntarthatatlannak bizonyult. Gazdasági válság alakult ki, amelynek jelei voltak a pétervári munkássztrájk és a kronstadti matrózfelkelés. Lenin ezért a X. pártkongresszuson 1921 októberében meghirdette a NEP-et (Új Gazdaságpolitika). A NEP részben visszatérés volt a kapitalizmushoz: engedélyezték a magánvállalkozásokat és a belkereskedelmet, de a nagyipar állami kézben maradt.

    Lenin halálakor (1924) kétesélyes volt az utódlás, bár a XXII. pártkongresszus után nyilvánossá vált végrendeletéből kiderült, hogy Lenin egyik jelöltet sem tartotta alkalmasnak.

    Az egyik jelölt Trockij volt. Ő hadügyi, majd külügyi népbiztos, illetve népszerű, kiváló szónok volt. A másik jelölt Sztálin volt, aki nemzetiségügyi népbiztos, majd 1922-től a párt főtitkára, adminisztratív vezetője, a pártapparátus irányítója volt.

    Véleményük két fontos dologban is különbözött: Trockij a NEP módosítását, a mezőgazdaság és a parasztság erőteljesebb állami kontrollját akarta, míg Sztálin Buharinnal karöltve a NEP fenntartását hirdette. Sztálin elfogadta Lenin tételét, miszerint a világforradalom a közeljövőben nem várható, ezért meg kell kezdeni a szocializmus egy országban való felépítését. Vele szemben Trockij továbbra is bízott a világforradalom bekövetkeztében, mert szerinte ellenséges környezetben, egy országban nem lehet felépíteni a szocializmust.

    Sztálin titkos szövetségre lépett Kamenyevvel és Zinovjevvel, létrehozták a trojkát, így Sztálinnak sikerült elszigetelnie Trockijt. Majd 1927-28-ban felszámolta a trojkát is. Ezután Sztálin gyakorlatilag már egyedül irányította a Szovjetuniót.

    A fordulat 1928- 29-ben következett be. Felszámolták a NEP-et és megkezdték a mezőgazdaság kollektivizálását:

    •  előkészítés nélkül, a terror légkörében indult el a szövetkezetesítés
    • az ellenálló parasztokat (kulákok) kitelepítették
    • a súlyos következmények (termelés visszaesése) miatt egy időre felfüggesztették a folyamatot, de 1931-től újult erővel, szinte teljesen végrehajtották.

    Elindították a tervgazdálkodást, létrehozták az I. ötéves tervet, melynek célja a Nyugathoz való minél gyorsabb felzárkózás, az önvédelemhez szükséges anyagi eszközök megteremtése volt. A terv egyoldalúan a nehézipar fejlesztésére koncentrált, és a munkaerő kizsákmányolására épült.  Megkezdődött a sztálini totális diktatúra.

    A sztálini diktatúra

    A húszas évek végétől tömeges letartóztatásokra került sor, a terror kiszámíthatatlanná vált, mert bárki a nép ellenségévé válhatott. A bolsevik ideológia központi eleme az osztályharc fokozódása volt. A bolsevizmus átformálta az emberek gondolkodásmódját (a vallás helyébe az ideológia lépett, minden kérdés politikai kérdéssé vált, az állam irányította az emberek mindennapjait). A nemes cél „a tökéletes, kizsákmányolás mentes társadalom” megvalósítása volt, amely igazolta a terrort és az erőszakot.

    A sztálini diktatúra erőszakszervezetei

    Cseka, melyet 1922-ben átalakítottak GPU-vá (Állami Politikai Hivatal), OGPU, majd 1934-től NKVD (titkosrendőrség). Az NKVD vezetői: Jagoda (1934-36), Jezsov (1936-38), Berija (1938-tól)

    1936-tól ’38-ig, a csisztka, vagyis a nagy tisztogatás idején 5-6 millió ember került Szibériába, számuk a világháború kezdetére megduplázódott. A tisztogatás csúcspontjai a nagy koncepciós perek voltak, melyek Visinszkij főügyész irányításával zajlottak:

    • 1936 augusztusában volt.az első nagy moszkvai per, a tizenhatok pere. Ez többek között Zinovjev és Kamenyev kivégzésével végződött.
    • 1937 elején volt a második nagy moszkavi per, a tizenhetek pere.
    • 1937 júniusában volt Tuhacsevszkij pere, ahol 3 marsallt, 12 tábornokot és rengeteg csapattisztet ítéltek halálra.
    • 1938 márciusában zajlott a harmadik nagy moszkvai per, a huszonegyek pere. Itt többek között Buharint, Rikovot és Jagodát is kivégezték..
    • 1940-ben pedig Jezsovot végezték ki.

    Sztálin kialakította a GULAG-ot (Lágerek Főparancsnoksága), amely ingyen munkaerőt biztosított az államnak. Munkatáborokat létesítettek a SZU minden részén. Ezek célja elvileg az átnevelés volt, de gyakorlatilag a munka (favágás, csatorna-és vasútépítés, bányászat). Az embertelen körülmények miatt magas volt az elhalálozási arány.

    Sztálin körül személyi kultusz épült ki: képeket, verseket, szobrokat alkottak róla, megindult a propaganda. Sztálin a párt és az ország vezére, minden kérdésben ő volt illetékes és ő döntött, útmutatásai megkérdőjelezhetetlenek voltak. A hivatalos művészeti irány a szocialista realizmus lett.

    Az 1946-tól ’50-ig és 1951-től ’55-ig tartó időszak a 4. és az 5. ötéves terv időszaka volt. Ebben az időben a szovjet hatalom kiszélesedett Európában, de külpolitikailag elszigetelődött és a kommunista gazdaság is válsághelyzetben volt: a termelés mennyiségileg és minőségileg is alacsony színvonalon maradt, és általános volt a pazarlás. 1953. március 5-én Sztálin váratlanul meghalt. Utódai Vorosilov államelnök, Malenkov miniszterelnök és Hruscsov pártfőtitkár lettek.