Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban elemzés

    A vers születésekor a költő világnézeti válságot él át. Eszményei (ld. Guttenberg-albumba) megkérdőjeleződnek, értéküket vesztik. Látóköre kitágul: nemcsak a nemzeti, hanem az egész emberiség sorskérdései foglalkoztatják, a történelem egészének értelmezésére törekszik. A vers konkrét háttere egy unalmas akadémiai ülés.

    Műfaja: rapszódia. Dialógusként indul, majd költői monológgá alakul át a szöveg. Megszólítja („gondold meg, oh tudós”), majd elejti a tudós alakját, s a meditáció, a gondolatok hullámzása kerül előtérbe.

    Szerkezete: retorikus: kérdések és válaszok szigorú, logikus rendjére épül a vers.

    Legfontosabb kérdései: „Miért e lom?; Ment-e / A könyvek által a világ elébb?”; „ledöntsük, a mit ezredek / Ész napvilága mellett dolgoznának?”; „Ez hát a sors és nincs vég semmiben?”; „Mi dolgunk a világon?”.

    Az első részben szenteciaszerűen fogalmazódik meg a lényegi állítás, a mű alapgondolata: „Míg nyomorra milliók születnek / Néhány ezernek jutna üdv a földön”. A társadalmi egyenlőtlenség problémáján túl mélyebb, metafizikai probléma, a világ ellentmondásossága, megmagyarázhatatlan igazságtalansága mondódik ki. Ezért válik kétségessé a nemes eszméket tartalmazó könyvek létezésének érvényessége. Az ideák megvalósulását, a „nagyobb rész” boldogságát megteremtő társadalmat keresi. A történelmet azonban fejlődés és hanyatlás megmásíthatatlan körforgásaként érzékeli. Ezek után gondolatmenete leszűkül, elejti eredeti kérdését, az egyén feladatát, szerepét próbálja inkább meghatározni. A kétszer elhangzó kérdés (Mi dolgunk a világon?) bizonytalanságot jelez.

    Előbb általános szinten, majd konkrétan válaszol. Magasztos magatartáseszményt fogalmaz meg, de eredeti kérdése megválaszolatlan marad.

    Visszatérő motívuma a könyv, a könyvtár, és amit szimbolizál: a tudás, a kultúra, a civilizáció – a könyv az emberiség nagy, nemes eszméinek hordozója. A könyv helyett többször a „lom” és a „rongy” kifejezés áll.

    A szóhasználat értékminősítést jelez: hitványnak, értéktelennek tartja a könyveket. A könyv a világ ellentmondásosságának, kétarcúságának jelképévé válik (Világ és vakság egy hitvány lapon). A rongy – metonímia a könyvben megfogalmazott nemes eszmék és a valóság durva ellentétét fejezi ki képi módon: eszmék–valóság; erény–zsivány; ártatlanság–dühös buja; törvény–hamis bírák stb.

    Ennek az ellentmondásnak gondolati feloldására tesz kísérletet – hiába.

    A kifejezésmód felfokozott, expresszív. Az alakzatok (ellentétek, kérdések, felkiáltások, párhuzamos mondatszerkesztés) és a túlzó, romantikus képek a belső vívódást, csüggedést és bizakodás hullámzását jelenítik meg.

    Versforma: Strófatagolás nélküli, változó hosszúságú, rímtelen jambikus lejtésű sorok. A versforma követi a gondolatok rapszodikus hullámzását.