Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Arany János – A walesi bárdok elemzése

    A walesi bárdok keletkezése

    A walesi bárdokballada megírásához az a történet fűződik, hogy a költőt felkérték: írjon üdvözlő ódát az 1857-ben Magyarországra látogató uralkodópár tiszteletére. Arany János elutasította a felkérést, s helyette megírta a balladát. A fennmaradt kézirat tanúsága alapján valóban 1857-ben kezdte el írni a költeményt, amely csak később készülhetett el. Nyomtatásban először 1863-ban jelent meg a Koszorúcímű folyóiratban „ó-angol balladának” álcázva. – Arany János ugyanígy vélekedett, ahogyan a versbeli bárdok (krónikások, énekesek): a költő nem süllyedhet le a hatalom bérencévé és dicsőítőjévé.

    A walesi bárdok elemzése

    Arany János balladáiban egyéni jellemeket, sorsokat ábrázol, s különös gondot fordít a lelki indokoltságra. Több versében a bűn és bűnhődés gondolatát állítja a középpontba. Ez jellemző A walesi bárdokra is.

    Edward, a kegyetlen, zsarnok angol király diadalittasan, önelégült gőggel járja végig a leigázott Wales tartományt. Elvárja, hogy a Montgomeryben rendezett lakomán őt dicsőítsék a megalázott „velsz urak”, a „hitvány ebek”. Ám a pohárköszöntő elmarad, s a vendéglátók néma ellenállása éktelen haragra gerjeszti a hódítót. Parancsba adja az énekeseknek, zengjék el ők a tetteit.

    Három bárd lép a színre; külön jellem, külön egyéniség mindhárom. Eltérő az életkoruk, más a stílusuk is, de azonos a gyűlölet a zsarnok ellen, lelkükben a fájdalom, a gyász az elesettek miatt, s azonos a meg nem alkuvásuk, hazaszeretetük.

    Az ősz énekes „fehér galamb”. Ez a metafora (bibliai jelkép) magában a békesség hangulatát sugallja, de a felzengő ének a pusztulás iszonyú képeit, a fegyverek csörgését, a haldoklók hörgését idézve mond átkot a királyra. Az ifjú „lágyabb éneke” – a hangzás és a tartalom ellentétével – folytatja Edward bűnlajstromát. Ám hiába küldi őt is máglyára a felbőszült király, hívatlanul egy harmadik bárd lép elő, s az ő kobzán is felsír a dal: a költőt – Petőfit – gyászoló siratóének. A király dühe fékezhetetlen: ötszáz velszi énekest ítél szörnyű máglyahalálra. Feldúltan „vágtat fakó lován” vissza Londonba, de égbekiáltó bűnéért lakolnia kell. Bűntudata, lelkiismeretének súlya űzi, kergeti az őrületbe. A vértanúk dalát hallja a néma csendben, az ő átkaik zúgnak fülébe a síp, dob, harsona zenéjén is át.

    A ballada allegorikus jelentése, célzata egyértelmű: a költőknek sohasem szabad megalkudniuk a zsarnoksággal, el kell azt ítélniük, s helytállásukkal mindenkor példát kell mutatniuk.

    A költemény versformája az ún. skót balladaforma(azonos Vörösmarty Szózatának strófaszerkezetével). Szerkezete egyszólamú: az események időrendi egymásutániságban, egy cselekményszálon bontakoznak ki. Az ismétlődő sorok három részre („felvonásra”) tagolják a balladát.