Válassz tantárgyat!
  • Matematika
  • Magyar nyelv
  • Magyar irodalom
  • Történelem
  • Angol nyelv
  • Német nyelv
  • Fizika
  • Földrajz
  • Kémia
  • Biológia
  • Informatika
  • A gyorsmenü a kidolgozott érettségi tételekre vonatkozik. Az érettségi feladatsorokat a fejlécből érheted el!
    X

    Skip to content

    Zárvatermők

    A zárvatermők törzsébe tartoznak a legfejlettebb virágos növények. Virágaik női ivarlevele a termő, amelynek részei a bibe, a bibeszál és a magház. A magház a termőlevelekből jön létre, belsejében fejlődnek a magkezdemények. A megporzás és a megtermékenyítés után a magkezdeményekből kifejlődnek a magok, a magház falából pedig létrejön a termésfal. A zárvatermők szaporító szervei tehát a virág és a termés.

    A zárvatermők virágaiban az ivarleveleket, a porzót és a termőt rendszerint takarólevelek veszik körül. A különnemű virágtakaróban csésze- és sziromlevelek vannak, ez utóbbiak alkotják a pártát. Az egynemű virágtakaró egyforma lepellevelekből áll. Az állatporozta virágok feltűnő színükkel, édes nektárjukkal csalogatják a megporzást végző rovarokat, denevéreket, madarakat. A szélporozta növények virágai kevéssé feltűnőek, takaróleveleik sokszor hiányoznak vagy csökevényesek. A virágok lehetnek egy- és kétivarúak.

    A virágok állhatnak önállóan, de virágzatot is alkothatnak. A növények lehetnek egy- és kétlakiak. A kétlaki fajok száma kevés.

    A termések változatos alakúak. A száraz termésekben a termésfal az érés során elveszíti víztartalmát, kiszárad. Felületén sokszor akaszkodószőrök, repítőkészülékek fejlődnek, amelyeknek fontos szerepük van a magok terjesztésében. A húsos termések fala éretten nedvdús, többnyire sok tápanyagot tartalmaz. A magvakat a gyümölccsel táplálkozó állatok hordják szét, a kemény, vastag maghéj megakadályozza a magok megemésztését a bélcsatornában.

    A zárvatermő növények levelei rendszerint nagy felületűek, ami hatékony fotoszintézist tesz lehetővé. Száruk lehet lágy és fás is.

    Napjainkban a zárvatermők alkotják a növénytakaró túlnyomó részét a Földön, fajaik népesítik be a legkedvezőbb életfeltételeket kínáló élőhelyeket, de megtalálhatók a szélsőséges éghajlatú területeken is.

    A zárvatermők fajait a kétszikűek osztályába és az egyszikűek osztályába soroljuk aszerint, hogy magjaik hány sziklevéllel csíráznak.

    Kétszikűek osztálya

    A kétszikűek osztályába tartozó növények magjában két sziklevél található. Főgyökérzetük van, szárukban az edénynyalábok egy körben állnak. Hajtásuk lehet fás és lágy. Leveleik főerezetesek, és levélnyéllel kapcsolódnak a szárhoz. Virágtakarójuk legtöbbször csészéből és pártából áll. Közismert képviselőjük például a vadrózsa, az ibolya, a mezei zsálya, a tölgyek és a bükk.

    Egyszikűek osztálya

    Az egyszikű növények magjában egy sziklevél található. Bojtos mellékgyökérzetük van, szárukban a szállítónyalábok szórt állásúak, több körben állnak. Párhuzamos erezetű leveleik rendszerint szárölelők, levélnyelük nincs. Virágtakarójukat legtöbbször lepellevelek alkotják. A csoportba tartoznak többek között a hóvirág, a tulipán, az orchideák, a pázsitfüvek, a gabonanövények, a nád és a gyékény.

     Szerző: Sulinet